Lékhorgászat csukára.

Mínuszok hetek óta, dühöngő tél, és én még nem voltam lékhorgászaton, de most pótoltam ezt a hiányosságot. 30 cm vastag jég minden környékbeli állóvízen, lékfúróm nincs ezért maradt a balta és motorfűrész. Az időjárás legszebb arcát mutatta, szikrázó napsütés, szélcsend és fagyos hideg. Nekiálltunk léket vágni, motorfűrész volt a nyerő, vitte a jeget, mintha puha fát vágna. Baltával még kellet finomítani a léken de sikerült szép nagy lyukakat vágni.

Gyors csalizás, (majd lefagyott a kezem) és mehet a mélybe... 

Minden készen volt egy jó kis léki csukázáshoz, már csak csuka hiányzott hozzá. Várakozás közben mintha az egyik boton kapást láttam volna, de pár perc után kiderült hogy otthagyta a csalimat. Ezután kivettem a kishalat, hátha végleg károsodott, de még életben volt, viszont a szerelékem összegubancolódott. Mire kicsomóztam a kis kárász csonttá fagyott, gondoltam teszek egy próbát és visszaengedtem, a kishal pár másodperc után mintha mi sem történt volna elkezdett ficánkolni. A természet csodálatos ezt már sokszor megállapítottam! Más kapás nem lévén volt időnk körülnézni és fotózni, meg besz@rni a sok rianástól ami egyre hangosabb lett az idő múltával.

Lassan telik az idő ilyen hidegben, közös elhatározásra újat akartunk csalizni először a cimbi fogta meg az egyetlen mormiskázó botot megemelte és láttam, hogy meggörbül. Elkapta a csuka engedd neki! Kiáltottam, de már lejjebb is eresztette és adagolta a zsinórt. Pár perc nyeletés után bevágott és kihúzta a méretes krokodilt. Örültünk neki mint a gyerekek, szép hal egy szép napon.

Felbuzdulva az első csukán, gyorsan újra csaliztunk és izgatottan vártunk hátha jön még csuka. Sajnos nem jött de így is szép volt ez a nap, kemény a lékhorgászat, de ha eredményes az mindenért kárpótol.