Keresés a blogban

2012. márc. 24.

Kajakoztam.....

Két hónap, ennyi időnek kellet eltelnie, hogy újra kajakba szállhassak. Hajnali 4-kor indultam boldog tudatával hogy hét közben egyedül leszek a vízen, az érzés olyan emelkedett mikor nekivágok csak én meg a hajó. Reméltem az előző hétvégi keszegekkel már megindult néhány műcsali fogyasztó pikkelyes is...bár a víz még csak 8 fokos volt ez még messze nem ideális. Nem is fogtam halat ezért gondolkodtam azon is nem írom meg a napot, viszont aki még ennyit sem tud kint lenni mint én annak talán ezek az írások jelentik a kapcsolatot a horgászattal és vízparttal.





Mire elkészültem mindennel feljött a nap és indulhattam egy hamisítatlan tavaszi napon felderíteni az Öreg Duna titkait... A víz tetején már meglepően sok küszt láttam de nagyobb hal még nem jelentkezett. Nem is találtam halat hiába vallattam minden mélységet, egy óvatos pöccintésen kívül nem sikerült kapásig ingerelni pikkelyes ellenfeleimet.
Első helyem egy befolyó volt ahol mindig sikerült néhány jászt becsapnom az előző években, gondoltam talán már ott találom őket, nem jártam sikerrel műcsalim csak egymaga bukdácsolt, nem találkozott követővel...


Még pár hét és hajnalban forrni fog a víz, balin csapatok vágnak rendet küsz katonák soraiban, és egyszer csak lecsap közéjük egy szivartestű torpedó! Álom, álom de egyre közelebb kerül és valóság lesz. Ennyire már rég vártam a tavaszi pezsgést, van egy tervem ami első gondolatra merész de egyre többet foglalkozom vele, mondanom sem kell kajak, peca, sátor és hálózsák meg kitartás kell hozzá, na meg a jó idő.....   


Tovább kerestem, hátha találkozom halakkal, van egy tuti helyem ahol jó eséllyel tartózkodnak halcsapatok, de nem tudtam megnézni mivel keresztbe döntöttek egy fát a vizek mérnökei, úgy látszik lesz egy gát pár hét múlva, lassan az összes holtág bejáratát elzárják, ami nekem nem jó de a természetnek igen.


Ha holtágban nem találom a keresett halnépet akkor irány a Nagy Öreg. Nekiindultam öles evezőcsapásokkal az Élő Dunára. Az igazi magány köszöntött rám, ezért írok minden ilyen kiruccanásról, mert ezt el kell mondani le kell írni és meg kell mutatni. Van ez a sokat szenvedett folyó nekünk, méltánytalan helyzetben néha víz nélkül.... Sírna Ő de már arra sincs ereje, húsz év kálvária, magyar dac ( A magyar Duna szakaszon soha nem lesz vízlépcső), a folyó és élővilága meg pusztul mert nincs víz, nekünk akiknek az országába mindenhol befolyik a víz, van hogy a Duna medre majdnem kiszárad. Miért, miért kérdezem én egyszerű halandó lélek... Mifelénk szokták mondani a Magyar az egyetlen nemzet amely háború nélkül vesztett határfolyót!! Pedig csak meg kellene egyezni kedves szomszédainkkal és megoldást kellene találni arra amire HÚSZ ÉVE nem találnak megoldást!! Sok terv született még több tanulmány, a nagymarosi gát megépítéséért és elbontásáért a mai napig fizet az Állam az osztrákoknak... Dunakilitin megcsinálták az erőművet, működőképes de még 1 kW energiát nem termelt, a zöldek azt mondják nem kell erőmű, duzzasztó a magyar szakaszra, de kérdem én egy olyan folyóra amelyen teljes hosszában több tucat erőmű és duzzasztó van pont nekünk  nem kell a vizet szabályozni? Én nem tudok igazságot tenni csak azt tudom jön a nyár, szárazság és ahol most a víz az úr, ott majd az iszap és rothadó, döglött kagylók és haltetemek fognak a természet martalékává válni....
Mert a Dunában a vizet mi nem szabályozzuk hanem engedjük kifolyni......


Itt két hét múlva kopár kavicspadok szikráznak mert már nem lesz elegendő víz, kell az üzemvízcsatornába.


Magányosan én és a kajakom, legjobb barátom, emberi erővel megy amit én bírok azt tudom megtenni, nincs kecmec ha nem tudom megtenni árral szemben, akkor visz víz, örvény, sodrás, itt csak magamra számíthatok, meg az evezőimre..


Működik minden körforgás úgy ahogy évmilliók óta mi emberek is a körforgás részei vagyunk.


Amiről az előzőekben beszéltem, valamikor itt 6 méteres vízmélység volt most még egy hét és szárazon lesz minden, kishalak ezrei fognak itt pusztulni, mert nem tudnak visszaúszni a főmederbe, húsz éve minden évben megismétlődik amit mi emberek csináltunk, mert azt hisszük nekünk mindent szabad...



Bezzeg kedves madarunk kormoránék vígan élvezik az ember okosságának gyümölcsét, nekik elintéztük hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben és ezt meg is hálálják, szaporodnak rendesen, télen nagy csapatokat alkotva kiverik a vermelő halakat a víz nélküli holtágak végeibe és óriási pusztítást végeznek közöttük.
 Nem akartam ilyen hosszú bejegyzést készíteni de úgy gondoltam a Duna elterelése ennek a vidéknek helyrehozhatatlan károkat okozott, ezt meg kell minden fórumon említeni, mert aki nem itt él annak ez csak egy hír a sok közül..


A végén egy kis kajakos életkép, készítettem egy videót a víz sodrásáról, ruganyok mellet  haldtam el és lecsúsztam egy záráson ami azért nem veszélytelen...


8 megjegyzés:

  1. "viszont aki még ennyit sem tud kint lenni mint én annak talán ezek az írások jelentik a kapcsolatot a horgászattal és vízparttal."
    Mostanában így állok, úgyhogy köszi, sőt, ezt bakkor is meg kellet volna.

    VálaszTörlés
  2. Igyekszem kijutni, bár kajakkal nekem sem egyszerű, de legalább havonta egyszer kétszer mindenképpen, ez a terv aztán majd kiderül mit hoz a jövő...

    VálaszTörlés
  3. Látom használatban a Berkley. :-D
    Sok halat kívánok hozzá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen jó kis bot, hideg még a víz, remélem húsvétkor már eléri a 10 fokot...

      Törlés
  4. megkockaztatom, hogy a vilag egyik legszebb reszen horgaszol...sarga irigyseg mardos

    VálaszTörlés
  5. Igen még ebben az állapotában is vadregényes...1992 a Duna elterelése előtt pedig valóságos vízi vadon volt! Szerencsés vagyok, hogy azt az állapotot is láttam gyerekkoromban.

    VálaszTörlés
  6. már csak én nem raktam vízre a kajakot...hiába a fél egészség...

    egyébként hogy szuperálnak a téli innovációk a kajakon? gondolok a kormányra és a bottartóra?

    VálaszTörlés
  7. Menj ki a vízre és megoldódik minden...
    Kormánylapát teljesíti a kritériumokat, meg a bottartó is jól szuperál, nem kell a botot mindig a kajakba raknom. Teljesen más sodrással felfele evezni kormánnyal, mert nem kell korrigálni evezővel hanem elég a lábfejemmel megnyomni a megfelelő pedált. A többi fejlesztés is bevált, már csak sok, sok idő kellene horgászni...

    VálaszTörlés

Ha van mondanivalód, írd meg.