Keresés a blogban

2012. júl. 20.

A kis patak Domolykó Királya!


Körülnézett, szél kavarta fel a vizet, borzolta tarkóján a szőrt, látta a viharfelhőket, gondolta ez is egy esély, régóta szeretett volna megmérkőzni a patak királyával de eddig mindig túljárt az eszén. 
Nem adja fel ha kell akkor a tél beálltáig vallatja a kis patakot, ráér, az idő neki dolgozik, domolykóknak meg enni kell.... Oda lopakodott a patak széléhez és finoman beejtette a kis wobblert lassan húzni kezdte, óvatosan nehogy gyanút fogjanak, mert kilátnak a vízből, ha nem elég ügyes akkor hal nélkül marad. Jött az ismerős rántás, húzás!  Megfeszült a kis bot kezében, 6-os fontott zsinórja minden rezdülését közvetítette a halnak. Rövid fárasztás után kezében tarthatta a patak egyik katonáját, aki még csak közlegény rangban járta a kis vizet..... Csendben a víz széléhez vitte és finoman visszaeresztette, menj pajtás, megint tanulhattál valamit az életben maradáshoz!  



Fátyolos lett a víz teteje, jön a vihar, opálos zavaros minden, nem szereti ha ilyen a víz, rövid kis élete alatt hamar megtanulta a táplálék utáni küzdelem sokszor halálos lehet.... Az éhség néha elvakította az éleslátását mint most is.... látta a bogarat, csíbor lehet talán, nem számít kicsit bökős, ropogós páncélja van de kiadós étel. Még mielőtt más meglátta volna rárabolt de célt tévesztett! Az a fránya opálos, zavaros víz! Nem, még ott úszik, az övé lesz, egy nagy fordulót csinált és már tátotta is a száját. Megvan! Készült lenyelni amikor megakadt a torkán! Éles fájdalmat érzett, megszúrta a csíbor!!! Mi ez? Mem engedi, húzza, viszi felfelé, egyre világosabb van...elhagyja a vizet az éltető patakot, kint van egy másik világban! Rémülten néz körül de csak foltokat lát, ez volt az utolsó vacsorája, gondolja.... Egyszer csak érzi maga körül ismét az élteő közeget de még béklyóba van zárva, magához tér és megpróbál elúszni, sikerül! Megmenekült, sajog a szája de legalább él, most nem eszik pár hétig míg el nem múlik a sajgás...... Az életben maradás hatalmas küzdelem!


Megvolt az első domi katona de nem ezért jött, a királyt szerette volna horogra csalni. Ma különleges idő van, zúg a szél, hajladoznak a fák koronái, néha egy két esőcsepp is lepottyan az égből. Ilyen időben túljárhat az öreg domi eszén, felrakta a sok halat becsapó rózsabogár wobblerét, a felszínen járatva talán be tudja csapni a nagy domit... Már a harmadik helyen is megpróbálta de semmi, mintha beszélnének egymás között a patakban, vigyázzatok jön a Simabőrű! Nem adja fel, olyan részhez ér ahol még nem találkozott domolykóval, pedig a fák lelógó ágai félig eltakarják a patakot, csak itt mindig nagyon tiszta volt a víz hamar észrevették. Nem így most ebben a szeles időben, óvatosan lopakodott a partig, aztán dobott egy hosszút felfelé, amilyen nagyot csak tudott, vigyázva arra nehogy fára dobja a drága wobblert. Elkezdte tekerni visszafelé szépen, nyugodtan, amikor félúton járt látta már, követi a Király! Csobbant a víz, burványzott de elvétette, megint észrevett!! Még egyet dobott, talán jobban ingerli a műcsali, vagy csak éhes és még egyszer rárabol.... Lassan húzta, illegette magát a rózsabogár, vergődött, riszálta mindenét. DURR! Rárobbant! Most nem tévesztett, elkapta egészben! Meghajlott a finom pálca, sikított az orsó, megindult a király a bokros felé. Próbálta húzni, irányítani de kevés sikerrel, aztán hirtelen sikerült visszafordítani, tudta már, hogy megnyerte a csatát. Megvan a patak KIRÁLYA!! Kiemelte a szárazra, kézbe vette gyönyörködött benne, összenéztek és látta a domolykó szemében a rémületet..... Gyorsan lefotózta, odament a patak partjához és méltóságteljesen visszaengedte a nemes ellenfelet.







Pár éve már itt cirkál a bozótos belógó ágai között, kiharcolta magának ezt az első osztályú búvóhelyet. Néha megpróbálták letaszítani a trónról de ereje most van a csúcson, egyetlen patakbeli domolykó sem tudta még elverni. Sok a meggondoltatlan ifjonc a patakban, látott már elég sok kimúlást, eltűnést de ő már megfontolt, bölcs ezért tudott oly hosszú ideje itt király lenni. A mai nap viszont más, nem tudja miért csak érzi, lejjebb a patakon hallotta, volt nagy ribillió, az egyik testvére eltűnt a vízből de aztán csodásan megkerült, igaz senki nem tudja hogyan. Ezek idegesítő, nyugtalanító hírek, régen olyan más volt a patak, teli volt élettel, tudta minden évben jön egy nagy szörny és viszi az iszapot felfelé, aki azt túlélte utána mélyebb tisztább vízben élehetett. Most, volt olyan év, mikor már alig volt víz, majdem fuldokoltak, enni már nem volt kedve senkinek. Ez az év más van víz, van némi étel és búvóhely. Mégis érezte a veszélyt de nem tudta honnan jön..... Éhes volt mint mindig, ha volt is étel az sosem volt mindenkinek elég. KOPP, LOCCS, POCCS mi volt az? Nem látta tisztán de élénken hívogató rózsabogár esett a vízbe, kepesztett, vitte a patak sebesen, utána úszott óvatosan, lassan nem kapkodott tudta más domolykók nem merik megközelíteni. Megnézte és úgy döntött elkapja de ekkor a bogár megugrott, emiatt elvétette és eltűnt a szeme elől! Pedig már a szájában érezte. Vett egy fordulót hátha meglátja  fent evickélni, meg is találta kicsit feljebb mint az előbb, furcsa, gondolta, hogy tudott a bogár folyással szemben úszni? Nem gyanakodott, annyira ingerelte már, nem gondolkodott egy óvatlan pillanatban elkapta!
Nem számított a fájdalomra, meglepte nagyon, erősen rázni kezdte a fejét, hátha ki tudja köpni a cseppet sem jóízű falatot, hiába rázta érezte egyre fogy az ereje. Mi lehet ez? Itt a vég... Még látta, hogy kiemelkedik a vízből aztán erős kezek ragadták meg és forgatták. Ilyen lehet az utolsó pillanat, teste elernyedt megadta magát, már nem érdekelte mi fog történni, mikor hirtelen kapott levegőt, megint a vízben volt, igaz sekélyeseben de úgy érezte szabad. Nem kapkodott lassan meglegyintette farok úszóját mozgásba hozva magát. még egy csapás és még egy, már a sodrásban vette a levegőt kopoltyújával és sebesen úszott a védelmet nyújtó bokor alá. Egy életre megutálta a rózsabogarat......


4 megjegyzés:

  1. Egy újabb remek! Gyönyörű halak, király peca, csodás helyek, domolykóking! Mi kell még?
    Semmi!
    Itt minden megvan!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megvolt hozzá minden, ihlet, hal meg a történet a fejemben. Éppen kint ülök az Öreg Duna partján, a látott nagy pontyokra várva..... Leszakadt az ég, mi meg mint ázott verebek ülünk az ernyő alatt. Erről is írok majd, Bojlizás a viharban címmel. Most nagyon várom a következő kajakos pecát!

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Igen, meseszép halak a domolykók, rabul ejtettek.....

      Törlés

Ha van mondanivalód, írd meg.