Sátorozós, kalandozás.

Megígértem még tavasszal a fiamnak, kimegyünk sátorozni a Duna partra. Most jött el az ideje, hogy minden összeállt és mehettünk egy sátorozós, horgászós, kalandos hétvégére a Dunára. Ráadásul fiam egyik barátja és apukája, aki nem mellesleg horgászcimborám :-) is jöttek. Ember tervez a Természet meg máshogy gondolta, kiszemeltem még a kajakos horgászatom alatt egy nagyon jó placcot de mikor kiértünk siralmas látvány fogadott bennünket, a víz eltűnt a mederből! Ahova menni akartam ott a parttól 10 méterre volt a víz, közben meg iszaptenger, horgászatról szó sem lehetett! B tervem meg nem volt, tehát elkezdünk a parton helyet keresni, nagy nehezen találtunk egy kavicsos partot, viszont az útról egy ösvény vezetett csak le amin le kellet bukdácsolnunk...... Levittünk minden cuccot, ekkor már patakokban folyt rólam a víz de a gyerekek már a horgászattal voltak elfoglalva.

Az este folyamán pár keszeget sikerült csak elcsípni, nem valami nagy eredmény de nem is nagyon tudtunk a horgászatra figyelni. Tüzifa szedés, sátor állítás, cuccok elrendezése, gubancok szabadítása, sencik levétele a horogról.... volt feladat bőven, a horgaim meg sokszor üresen ásítoztak..... Cserébe a srácaink egész estig nem is akarták abbahagyni a horgászatot annyira élvezték. 

Mikor lement a nap csodálatos idő lett, a víz tükörsima volt, sajnos a halak is elszunnyadtak a nagy melegben . Még naplemente előtt láttam egy kósza balin rablást, elővettem a pergető botom és rápróbáltam de nem kellett semmilyen műcsali az ordasnak. Eljött az este, éhesen és türelmetlenül sütöttük a szalonnát, mindegy milyen lett, befaltuk mindet. A gyerekek mentek aludni, míg mi a horgászszékekben vészeltük át a nagyon hosszú éjszakát. Persze halakkal nem sikerült közelebbi kapcsolatot létesíteni az éjszaka nyugodtan és eseménytelenül telt, én már vártam a hajnalt, mert ki akartam motorozni az Öreg Dunára egy kőgáthoz a balinokat megregulázni :-) 

Végre eljött a hajnal, beültem a gumicsónakba és kb negyed óra motorozás után kikötöttem a kőgát tövében, egy csepp víz sem volt ott ahol két hete kajakkal kergettem a balinokat..... De a kőgát vége csobbanásoktól volt hangos, felmásztam a gátra és nekiálltam kibukdácsolni a köveken a gát végéig, hát ez sokkal fárasztóbb mint a kajakos peca! Mikor kiértem elkezdtem dobálni és harmadik dobásra lefejelte egy nagyobb balin a műcsalimat de rövid fárasztás után meglépett..... dobáltam tovább kitartóan mikor még egy balin mellé vágott!! Ez nem lehet igaz, ott álltam két rontott kapással, a víz meg forrt a balinoktól!!! Már ideges voltam, pedig nem lett volna szabad, mert még egy balint sikerült elrontanom, aztán feljött a nap és mintha elvágták volna eltűntek.... Csüggedten indultam vissza, a srácok már biztos felkeltek....

A táborhelyen tovább feedereztünk és a reggel elég jól sikerült, jött mindenféle hal, a legnagyobbat egy kb fél kilós kárászt elfelejtettem lefotózni. Összesen kb 3-4 kg halat fogtunk ketten, ami nem egy nagy eredmény de figyelembe véve a körülményeket még örülhettünk, hogy egyáltalán jött valamilyen hal.

Aztán felkelt az aprónépség és megint övék lett a part :-) fogták a küszöket rendesen, néha még egy, egy kis balint is sikerült nyakon csípniük.

A nap fénypontja volt mikor gumicsónakkal kimotoroztunk a srácokkal egészen az Öreg Dunáig, ott még pecáztak egyet, megnéztek pár szálloda hajót és uszályt, aztán összepakoltunk és visszamentünk a táborhelyre. Ezzel vége is volt a táborozásra szánt időnek, felcipeltük nagy nehezen mindenünket a meredek ösvényen és holtfáradtan de élményekkel telve mentünk haza, otthon aztán a kipakolás után annyi erőm maradt hogy eldőljek a teraszon nyugágyamba. Remélem a gyereknek egy életre szóló emlék marad a dunai sátorozós peca.

És a végére egy "haltalan" parti pergetős, gumicsónakázós videó: 

Vízállás: Dunaremete: 73cm erős apadás, hőmérséklet: 33 C, tiszta, szélcsendes, frontmentes idő.