Hulló falevél, álom és valóság.

A blogon is elérhetővé teszem az MHM magazin első számában megjelent cikkeket kicsit kibővítve, mert ez a blog horgásznapló is egyben, meg az irományaim gyűjteménye, a magazin továbbra is elérhető az alábbi linken:

MHM Magazin!

A múlandóság gyönyörűsége, az élet vége és kezdete, ezt jelenti nekem az évszakok körforgása. Lepereg előttem minden horgászat, mint a levelek őszi lombhulláskor, álmomban látom ellenfelem riadt szemeit, csapdosó uszonyait, és megfeszülő pikkelyes testét a kezemben. Vadászösztön az ami kihajt mindig a víz mellé vagy a vízre, hogy túljárjak a halak eszén, megfogjam ellenfeleim, aztán amilyen gyorsan csak lehet visszaengedjem őket ( Néha én is hazaviszem, néha.....). Tisztelem a halakat, megadatik a kegyelmezés lehetősége, és ez valami ősi erő, emberek vagyunk, lehetőséget kaptunk, élni a földön sokáig, hogy élünk e vele azt a jövő eldönti, vagy mi már eldöntöttük.....  

Most is így történt, lehet, hogy csak álmomban jártam ott, összefolyik álom és valóság, de jó ez így... A képek, igen a képek azok mutatják, hogy nem álom volt. " Béka Úr" már nem volt ott, megmutatta mit kell csinálnom, hova kell menni, és melyik bokor alá ejteni a műcsalit. A domolykók is ott laknak, mindig találok egyet, kettőt, már látásból ismerem őket, mint az igazi harcostársak, tudom melyiket fogtam ki, oda nem megyek egy ideig, az emlékek bennük is élnek.....

Kis patak kevés hal, ha mind elvittem volna, már üres lenne..... de nem vittem el egyet sem! Élni és élni hagyni, az élmény meg bennem él, sokáig.... Sporthorgászat a szó legnemesebb értelmében, "pergess és engedd el", "úszózz és engedd el", "fenekezz és enged el", lehetnének ezek a szavak szlogenek, tele lennének a bányatavak, vízfolyások, tározók hallal..... Az irigység rossz tulajdonság - nem engedem vissza mert más hazaviszi- így sohasem lesz vége, soha! Olyan ez mint az első szeretkezés, egyszer próbáld ki, engedd vissza! Nézd ahogy elúszik, vedd fel kamerával, aztán nézd meg otthon, éld át még egyszer a fárasztást! Valahol el kell kezdeni, és el is lehet.

A tudás kincs és felelősség, ne éljünk vissza vele, mert hamar megbosszulja magát - nincs hal eben a rohadt vízben, mert nem raknak bele..... - hányszor hallottam már! A Szigetköz már nem a régi, nem bizony! Sokan járnak ki és sok halat visznek haza, miért ne hisz "kifizették"! Tele a fagyasztó, nem baj odaadom a szomszédnak..... változtass! Engedd vissza! A tudás megvan, a könyörület is emberi tulajdonság, megkegyelmezni egy élőlénynek felemelő érzés hidd el nekem! Ha csak egyszer is de minden horgásznak meg kellene próbálni. 

Pergess, úszózz, fenekezz és engedd el őket, mert meghálálják!!