Patakos barangolás.

A blogon is elérhetővé teszem az MHM magazin első számában megjelent cikkeket kicsit kibővítve, mert ez a blog horgásznapló is egyben, meg az irományaim gyűjteménye, a magazin továbbra is elérhető az alábbi linken:

MHM Magazin!

Az idén lett egy kedvenc patakom, rejtélyes, sejtelmes, titkokkal teli kis vízfolyás, amelyben, hatalmas halak élnek….. Kihívás ez a magamfajta horgásznak, könnyű pergetős horgászatokra invitáló kihívás. Én pedig engedtem a csábításnak és visszajáró vendége lettem ennek a gyöngyszem pataknak. Legutóbbi történetem is itt játszódik, amelyben egy életre megtanultam a leckét, milyen ravasz és gyors hal a domolykó.

 Napos, meleg nyárutóval köszöntött be a szeptember, reggel már érezni az ősz hideg leheletét, amit a felkelő nap gyorsan elkerget rétről, mezőről. A patak környékéről is eltűnnek a hajnali párafoltok, hamar felszárad a növényzeten maradt harmat. Ilyenkor nekem különösen nagy kincs a horgászatra szánt idő. Ezért döntöttem úgy, hogy meglátogatom a patakot, hátha megtalálom a nagy domolykókat. 

 Ahogy odaértem, már láttam néhány biztató szedést, gyűrűt a víz felszínén, nem késlekedtem, mert hiába a nyári idő, nagyon hamar sötétedik és akkor már nehéz a növényzettel teli patakon pergetni. Otthon lefestettem egy mini wobblert feketére, még a horgot is, mert azt tapasztaltam, hogy a domolykók előnyben részesítik a sötét csalikat, reméltem ezzel a változtatással sikerül becsapni a nagyobbakat is. Első dobásra jött egy domi olyan átlag méret ezen a patakon, ők még vehemensen támadják a felkínált wobblereket.

 A nagyobbak már nagyon óvatosak, de bízva a csalimban és a jó kezdetben tovább vallattam a vizet. Nem is váratott magára a következő, elemi erejű ütéssel érkezett egy érzésre is nagyobb domolykó, amint rárabolt reccsent a fék, hajlott a bot! Én meg elkezdtem fárasztani, de csak pár másodpercig, mivel nem tudtam elég jól irányítani belehúzta magát a parti sásba és egy jól irányzott csapással kereket oldott….. Le voltam törve, a helyet „szétcsaptam” itt már több domolykóra nem számíthattam.  

 Volt még néhány hely a patakon, amiről tudtam, hogy kedvelik a halak, oda igyekeztem, de azért útközben az ígéretes helyeket mind megdobáltam. Két ütésem volt, ami nem akadt meg valamiért, ilyenkor elkezdek gondolkodni, mit csinálok rosszul, és ha rájövök, akkor változtatok vagy a szerelésen, vagy a csali vezetésen. Most sajnos mással volt a probléma, de erre csak később jöttem rá.

 A domolykók ott voltak mindenhol viszont nem tudtam őket kapásra ingerelni…. kénytelen voltam csalit váltani, a jól bevált salmo hornet 2,5 cm-es fekete, barna wobblert tettem fel és lássatok csodát mindjárt kaptam egy  ütést és egy zajos fordulást. Egész izgalmas volt mikor csendben, guggolva, vagy térdelve majdnem mászva megközelítettem a víz szélét és ahogy bedobtam a wobblert rögtön rámozdultak megtámadták de csak kísérték….. Jön az ősz villant be hirtelen, már nem olyan vehemens a kapókedv, hogy mindenre támadnának, nagyon ijedősek lettek, a víz is kisebb lett. Kénytelen voltam továbbállni oda ahol előző vasárnap a nagy domolykókat láttam, voltak vagy tízen. Egy zsilip előtt összeszűkült a patak és a rálógó bokrok ágai között meg a megálló és összetorlódott „trutyi” alatt a hétvégén leakadt egy nagyobb domolykó, na, ide mentem, bízva benne, hogy ott találom őket. A zsiliphez érve láttam meg, hogy a „trutyi” eltűnt, és vele együtt a domik is… Minden mindegy alapon elkezdtem dobálni, mikor talán a harmadik dobás, vontatás után láttam!  Követi a csalit egy megtermett domolykó!! Aztán a következő pillanatban kitátotta a száját és rámart a csalimra! Megvagy – gondoltam- te jó isten mekkora! Ezután, csak annyit láttam, hogy ugyanazzal a mozdulattal miközben én bevágtam volna kiköpte a csalimat!!! Micsoda gyorsaság a pillanat tört része alatt döntött, hogy nem kell neki az az izé… Teljesen letörtem ez már a második komolyabb hal ami elment, biztos nem véletlen… A történtek után inkább a felfedezésre koncentráltam, és a patak egy eddig ismeretlen részére mentem, ahol kellemes meglepetésben volt részem.

  Eljutottam egészen a „forrásig”, ami egy zsilip volt a szigetközi ágrendszerből, itt már nagyon keskeny volt a víz, bejártam a zsilip környékét és megint találkoztam a hódok nyomaival, mindenhol ott vannak lassan már a városokba is beúsznak. Lehet, eljön az idő, mikor túlszaporodnak természetes ellenség nélkül…

 A másik oldalon áthatolhatatlan gaz fogadott, amibe bele gázoltam pár métert, aztán a sok csalán meghátrálásra kényszerített, nem baj majd télen visszajövök, ha a növényzet már megadta magát Tél Anyónak. 

 Visszatértem a zsiliphez ott kezdetem pergetni, pár dobás után éreztem jelentkezőm akadt! Gyors fárasztás után kiemelten egy kisebb domit, végre megint hal volt a kezemben! Fotózás után ment vissza, hadd legyen belőle kilós domolykó! A hely már adott halat ezért nekibuzdulva pödörtem tovább a damilt, remélve a domi nagytestvérét sikerül elkapnom. Erős ütést éreztem! Egy jobb hal akadt horogra kitört oldalra aztán mélyebbre, de pár felfelé pumpálás után megadta magát. Sügér volt az illető, legalább azt is fogtam méghozzá a domolykós hornettel!

  Gyönyörű aranysárga szigetközi sügér! Végre egy termetes példányt sikerült elcsípnem, nem fogtam még ekkorát, örültem neki nagyon! Még próbálkoztam tovább itt, de nem adott több halat a hely, ezért elindultam tovább, az ágrendszer felé, balinokra vadászni. 

Egy befolyónál próbálkoztam, ami jól nézett ki, némi mozgást is láttam, szedegettek a kishalak, aztán egy nagy csobogás és balin koma előttem aratott a küszök közül, nosza, több se kellet nekiálltam meghorgászni a balin tanyát. Fél óra hiábavaló dobálás után úgy döntöttem elég volt a pecából, elfáradva, de új helyeket felfedezve jóleső érzéssel ültem az autóba. Otthon aztán megnéztem a festett wobblereket mi lehetett a hiba, hogy nem voltak fogósak, ahogy közelebbről megvizsgáltam láttam, hogy a horgok hegyei is kaptak a fekete festékből… hogy azt a rézfán fütyülő és tollászkodó baglyát neki!! Hát ezért nem akadtak a fenséges domolykók a horogra! Letisztogattam a horog végeket, így már legközelebb biztos lesz az akadás!

  Megint tanultam valamit a horgász élettől, hogy a felszerelés legapróbb dolgai dönthetik el, meglesz vagy nem lesz meg életem hala……