2012.

2012 január 23.-a hatalmas árhullám vonult le a Dunán de én akkor kajakoztam először a tavalyi évben, tükörsima víz, napsütés, csodaszép volt a víz. A kajakot egy időre elraktam pihenni és a menyhalakra kezdtem vadászni, teljesen sikertelenül, amikor mások mondták, hogy fognak én kimentem ugyanoda és nem fogtam...jöttek viszont a mélység kísértetei,  gébek, meg egy kecskerák. Menyhalat nem láttam még hírből sem, pedig sokszor ültem  a parton, dideregve, várva a bot bólogatását.

Februárban berontott a brutális hideg, -20 fokig is lesüllyedt a hőmérő, nekem több se kellett, mentem az öreg Dunára jégzajlást nézni, nem minden nap látni ilyet, bár ahogy a mostani időjárás alakul ( hófúvás, kb. 50 cm hó és -5 C ), lehet idén is lesz részem benne.

A tavakon a jég fokozatosan hízott és elérte a 30 cm-t, horgászni meg minden áron akartam, ezért mentem lékhorgászatra az egyik horgász cimborámmal. Neki sikerült ezt a szép csukát partra segíteni a februári csattogó mínuszokban. Én csuka nélkül maradtam, remélem idén is lesz akkora jég, hogy ki tudjunk menni odafagyni a tavak tetejére.

Áprilisban eljutottam a Balatonra keszegezni, ám a keszegek úgy gondolták, még nem kell nekik semmilyen kaja, mert egyetlen halat sem sikerült partra tessékelnem, ez egy kicsit elvette a kedvem.... a további békéshalas pecától.

Inkább kajakoztam ismét az Öreg Dunán de halat még mindig nem tartottam a kezemben, nem tudom melyik lehetett nagyobb a kitartásom, vagy kételkedésem. 

Ismét fééderezős horgászatokra bíztam a halakkal való találkozást, és nem is csalódtam mert bitang jó fotókat kattintottam egy bizonyos gébről. Minden dunai fenekezős pecám alkalmával bejelentkeztek sokad magukkal. 

Azért megtaláltak a keszegek is, egyre nagyobbak és egyre több. Kora tavasszal nincs is annál jobb, mint a picker bot rezdüléseit várni a melengető nap fényében.  

Májusban meglett az első kis csukám, sokáig az egyetlen, a tavalyi év nekem nem a csukák éve volt. Tudom az okát, nem horgásztam rájuk, bekebelezett a könnyű pergetés világa, az úgynevezett ultra-light peca de erről majd egy kicsit később......

A május felemásra sikeredett, kajakkal még mindig csak kerestem a halakat de nem találtam őket, az áradások is mindig keresztül húzták a kajakos horgászatokat. A parti keszegzések viszont mindig tartogattak apró örömöket, hogy ne csüggedjek. 

Aztán megtört a jég és meglett az első balin, hogy aztán majd több tucat kövesse az év folyamán. Először régi nagy pergető botommal horgásztam de éreztem, nekem már túl erős a bot, nehéz a 4000-es exage orsó... 

Mint mondtam, az ultra-light pergetés egyre jobban megfogott, olyannyira, hogy a régi pergető szerelésem eladtam és lecseréltem finomabb botokra, orsókra. A kis Mitchell Privileg Pro 0-3g-os bot lett az új társam, meg egy Peson and Michel Redoutable Bass 3-8 g-os bot. Hozzájuk illő pergető orsókat is beszereztem, két Byron Alice-t egy 1000-es és egy 3000-es nagyságút. Damil vastagságban már nem mentem 18-as fölé, ezekkel a szettekkel kergettem tovább a dunai halakat, egyre nagyobb élvezettel.

Június aztán meghozta a várva várt dunai domolykókat, kajakkal az ultra light botokkal, óriási élményekkel gazdagodtam.

Június végén megint elcsábultam a békés  halak irányába, a Kis Balatonon, régi kedvenc horgászvízen sikerült szép kárászokat, dévér keszegeket fognom. Megfogtam életem legnagyobb pontyát, egy match bottal majdnem két órás fárasztással, sajnos bértóból de a fárasztás azért kemény volt!

Júliustól a Duna és ágrendszere, megadta azt amire az év elejétől készültem, vártam ,vágytam! Kajakos pergető horgászataim szinte mindig sok halat adtak, főleg balinokat, volt olyan nap mikor 7 balinnal kerültem rövid de annál közelebbi ismeretségbe. A domolykókkal meg a patakokon fényképezkedtem, egyre szebb példányokat foghattam kezembe, a természet elkényeztetett. Tagja lehettem egy zárt de annál aktívabb horgász közösségnek a Pecavilág-nak amit ez úton is köszönök az alapítóknak!

Az első jász keszeg amit a Duna adott tekintélyes volt, minden kezdet nehéz a Dunán de ha egyszer beindul akkor néha nagyon sok halat ad. Az első jász után ősszel jöttek a többiek is talán még nagyobbak.

Az augusztus még eredményesebb lett, sügerek, nagy domik, a patakon. Közben lett egy vízálló kamerám, ezzel aztán kinyíltak előttem addig nem ismert lehetőségek, víz alatti fotók, felvételek.

Az augusztus tartogatott még egy emlékezetes horgászatot, eljutottam az esztergomi Dunára kajakkal! Meseszép környezetben, hegyek között méltóságteljesen hömpölygő Dunán horgászhattam és túrázhattam. Ugyan halat csak három balint fogtam, de a környezet és a táj szépsége kárpótolt mindenért. 

Szeptemberben aztán visszatértem a szigetközi Dunára, nagy balin csapatokkal harcolni, közben persze a jövő menő hajók farhullámaival is küzdöttem :)

Szeptemberben meglepetésemre a patak is adott balint, meg sok szép domolykót. Írtam róluk a MHM magazinba két cikket, erre nagyon büszke vagyok, hogy ismert bloggerekkel dolgozhattam együtt! 

Szeptember vége október eleje, lassan de biztosan meghozta az őszi reggelek párás hideg leheletét. Részese lehettem a Szigetköz egyik nagy eseményének, kora reggeleken a vízről hallottam a szarvasbőgést. Az egyik ilyen őszi napon lassan csordogálva dobáltam meg egy befolyót, mikor elkapta valami a csalit és őrült erővel húzni kezdte a kajakomat! A tavalyi év legnagyobb balinjával keringőztem!

Az ősz még egyszer kegyes volt hozzám, megjártam a Mosoni Dunát kajakkal, és három halfajt is megcsodálhattam közelről. Aminek akkor a legjobban örültem egy kis pergetett süllő volt, bizonyságot nyert előttem, hogy a süllők valahogy szaporodnak a Mosoni Dunában, pedig az eliszapolódott víz nem éppen ideális nekik.

Ősz végén, ugyan  már csukázni mentünk gumicsónakkal de csukák helyett egyszerre fáraszthattunk két domolykót Z.-vel. Október végén terveztem egy kajakos túrát, először a Drávára Atyafival de a vízállás ezt keresztülhúzta, aztán meg a szigetközi Öreg Dunán akartam Dunakilititől Nagybajcsig lehajózni három nap alatt, ki is vettem a szabadságot de itt meg az időjárás húzta át a terveimet. Olyan késő őszi köd fogadott azokban a napokban, hogy épeszű ember nem merészkedett volna ki a Dunára kajakkal... sátorral én sem mertem nekivágni, viszont két egynapos kajakos horgászatra vállalkoztam és a Duna megajándékozott megint egy fergeteges horgászattal, balinokkal és egy tekintélyes jásszal! 

November már nem hozott halat kajakkal, ezért a patakon próbáltam szerencsét és a természet megint bőkezű volt velem, mert első legyes bottal való próbálkozásom domolykót adott, aminek úgy örültem mint a kapitális balinomnak. A terveimben az idei évben a kajakos legyezős, ultra light horgászatok szerepelnek. 

Novemberben ismét kipipáltam még egy halfajt és ebből is a legnagyobbat. Menyhalakat fogtam végre, az egyik másfél kiló körüli volt, én még nem fogtam ekkorát! 

Eljött a december eleje és mintha csak a természet karácsonyi ajándékot adott volna, megméretett és nekem adta ismét, egy kapitális hal fárasztását! Ezzel korona került a 2012-es horgász évemre, soha ennyi halat még nem fogtam pergetve és soha ekkorákat mint a tavalyi évben.

Az idei évre ha mást nem is de ugyanolyan jó évet "szeretnék" mint a tavalyi volt. A meg nem valósult terveimet, sátras kajakozásokat jó lenne idén véghezvinni. A műlegyező horgászatban szeretnék elmélyülni, sikereket elérni. A virtuális világban megismert bloggerekkel valahol találkozni, együtt horgászni.... Röviden ennyi :)