Farkasordító hideg hajnal az Öreg Dunán.

Az év leghidegebb hajnalán vártam a napfelkeltét, kint az Öreg Duna mellet. Mínusz 15 Celsius fokot mutatott a hőmérő. Mindent beborított a fehér zúzmara, az orrom hegye látszott csak ki, símaszkomon  megfagyott a pára.

Legtöbben ilyenkor az igazak álmát alusszák, meleg hajlékaikban, mint ahogy azt tettem volna én is, ha nincs bennem az olthatatlan vágy, ami ilyen időben is kikényszerít a Duna partjára. Vadkacsák, hódok, hattyúk, mókusok, vidrák, meg még ezernyi állat küzd az elemek ellen. Én meg egy pillanatra részese akartam lenni ennek a küzdeni akarásnak, hogy érezzem a civilizáción kívüli természet erejét! Itt a törékeny vagy a gyenge óhatatlanul elpusztul, a halál a mindennapok része, az elpusztult állat menedéket ad egy másiknak. Teteméből sokan túlélik a kemény, fagyos telet, ételül, búvóhelyül szolgál az élőknek. Ez a természet rendje, az elmúlást követi az újjászületés, magzatok fejlődnek az életet adó anyák méhében, várva a pillanatot mikor enged szorításából a tél, és jön a tavasz. 

Kontraszt, ami az alábbi két fotón látható, minden évben ez van, mióta elterelték a Dunát, ebben az öbölben sziesztáztak nyáron a nagy pontyok, most meg kopog a szárazságtól de még van benne némi víz, sokszor teljesen száraz..... Az ember megváltoztat mindent úgy, hogy az állatok nem tudnak vele lépést tartani, ez már nem evolúció, nem túlélés, a végjátékot látjuk a szemünk előtt a kérdés ki bírja tovább, az ember vagy a megmaradt állat és növényvilág?

Áhítatos hangulatban sétáltam a parton, pecabot nem volt nálam, csak a fényképezőgép, amit a kabátom alatt tartottam, és csak pár percre vettem elő. Napfelkelte előtt bíborba öltözött minden, a víz, a felhők, az egész táj. Jég és tűz két ellentétes elem, különleges kontrasztot adott a tájnak. A Duna vize 2,5 fokos szinte sisteregve égette a kezemet mikor belenyúltam, mert érezni akartam milyen hideg de helyette tűszúrásokkal tört rám a forróság....

Mindenhol láttam a tél szorításának nyomait, egy elhullott állat csontjaira bukkantam, már szétmosta őket a partot nyaldosó hullámzás. A víz hozta idáig, akkor még egészben, hogy aztán bundájától és húsától megszabadulva a csontjai lassan szétszóródjanak az idő végtelenjében. Tíz év, száz év, ezer év, tízezer év és a csontok megkövesednek majd, az iszap védelmező burkában. Milyen lesz akkor a Duna, merre fog folyni, hova vájja majd medrét? Lehet már ember sem lesz, lehet már a Duna sem lesz, vagy valami egészen más, mostani ésszel fel nem fogható... 

Réti sasok, rókák, dolmányos varjak és hollók éléskamrája volt ez a szebb napokat látott vaddisznó, körülötte mindenhol lábnyomok, tollak, és különféle ürülékek voltak. A bordáján megpihent egy vörösbegy, néha itt maradnak télen is de jellemzően a városokban, ez a szegény kis pára valószínű, az eddig enyhe tél miatt maradt kint a vadonban. Lehet a vaddisznó fogja megmenteni a téli ínségtől, neki még tavaszig elég lehet a csontokon és a bőrön maradt hús.... Kemény világ ez, mindig rácsodálkozom, az állatok túlélik minden évben azt amit mi emberek már évezredekkel ezelőtt elfelejtettünk. Ebben a világban egy ember nem bírná tovább két napnál! Egyszerűen megfagyna! Eltávolodtunk a természet törvényeitől és ez nem jó, azt hisszük mi diktálunk de nem! Ha nem hisszük menjünk ki a természetbe ilyenkor de ne turista útvonalon, hanem az úttalan erdőre, mezőre, víz mellé, ott van a jelen!

Megint egy téli és egy nyári fotó ugyanarról a helyről, az egyik tele van élettel a másik meg fagyott. Érdekes így egymás mellet látni két évszak színeit. Az ősz és a tavasz hiányzik még de ígérem lefotózom, és beillesztem majd. 

Hazafelé még megálltam két helyen, a holtágaknál és egy vízpótló csatornánál, itt is a fagy markolászott mindent, a kövekre rakódott moha, élettelen sötét szőnyegként feküdt. Bezzeg ősszel még vígan zöldellt a mederben, minden kövön! Közeleg a tavasz és megint élet járja át a vizeket, addig meg az élőlények sokasága nap,. mint nap megküzd azért, hogy ő legyen az, aki fajának újszülöttjeit a világra tudja hozni!

Hőméséklet: -15C, szélcsendes tiszta idő, telehold, vízállás: Dunaremete: 17cm,