Kedves bátyám uram Sir Chanad! Bátorkodom neked, mint régi ismerősnek ezt a levelet írni, a velem történt kacifántos harcsa kuttyogatós napról. Húsz éve már, hogy utoljára láttalak, szép emlékek őrződnek azokról az időkről. Képzeld megkeresett ecséd Sir Aaron, aki mint kiderült megszállott, harcsavadász. Meginvitált engem egy egész napos kuttyogatós, harcsázásra, én meg örömmel igent mondtam.
A hajnal első sugaraira már kint álltam egy sekély kanyarulatban, legyező bottal a kezemben. Nem említettem még, hogy mostanában érdekel ez a módszer, halat ugyan még csak párat fogtam léggyel de a varázsa már így is megérintett. Sir Aaron megérkezéséig volt még egy kis időm, gyönyörködtem az éledő víz csodaszép játékában, hol egy hal ugrott, hol egy kedves madár kezdett rá kora reggeli trillájára. A legyezés, mondhatom nem egyszerű módszer, még nagyon hosszú út áll előttem mire némiképp elsajátítom. Na de később, ezen a napon, aztán a harcsák kerültek előtérbe.
A folyó reggeli látványa mindig lenyűgöz, te is láttad már ezt a kanyart, sokszor. Ha festeni támad majd kedvem kiülök ide hajnalonként és elidőzöm a vászon előtt. Most is festettem neked egy képet, a technika segítségével, talán még nevet is érdemes adnom a képnek:Az elhagyott ladikok.
Merengéseim közben megérkezett ecséd Sir Aaron, hozta a vadonatúj hajót és én csak ámultam micsoda felszerelés tartozott hozzá. Nekem a kajakos pecásnak, ez a hajó már maga a luxus, minden horgász álma! A vízre bocsájtást követően elindultunk felfelé hegymenetben, harcsák búvóhelyét kutatva. Az út közben Sir Aaron elmesélte tavalyi nagy harcsád történetét, hát mit mondjak, bizsergett a tarkóm töve, mikor gondolatban én is fárasztani kezdtem azt a kapitális harcsát.
A tett helyszínén bevetettük, iszapgilisztás, nadályos horgunkat, Sir Aaron elkezdte a kuttyogatót használni -bluggy, bluggy, bluggy- három ütés aztán szünet, csendben csorogtunk lefelé. Bluggy, bluggy, bluggy, visszhangzott a kuttyogató hangja. A közeli erdőben rémült szarvasok csörtetését hallottuk, a nádasban sziesztáztak, a szokatlan zajra riadtak fel. Reméltem a harcsák is felébrednek és feljönnek megkóstolni a szaftos féreg gombolyagot. Feszülten figyeltük a bot spiccek minden rezdülését, lassan kormányoztam a hajót evezőmmel, épp bűvészkedtem, mikor Sir Aaron felkiáltott -Kapás!!- és azzal a lendülettel be is vágott!!! Megelevenedett a víz!! Forgott a harcsa, küzdött a horgász!
- Hozd a szákot! Kiáltott Sir Aaron. Gyorsan ledobtam az evezőt, és ugrottam a szákért de mire kezemben volt a nyél, két burvány kíséretében búcsút intett bajuszos barátunk..... Feltüzelve ültünk mind a ketten, újracsaliztunk és már vissza is dobtuk a horgokat a vízbe. Sir Aaron nem csüggedt -ahol egy van ott több is lesz- ütötte a vizet rendületlenül. A nap már magasan járt, egyre jobb idő kerekedett, és én mint a macska a gádorban elnyúltam a hajó orrában, élveztem a folyón töltött idő minden percét. Néha korrigáltam a hajót, hogy sodrásnak merőlegesen álljon de egyéb dolgom nem volt. A kuttyogató hangja messze szállt -bluggy, bluggy, bluggy- a percek órákká híztak. Egyszer csak Sir Aaron halkan megszólalt -kapásod van Ervin!- odanéztem a botom spiccére és valóban hajladozott de csak olyan maszatolósan, aztán abbamaradt. Kis idő és pár ütés elteltével Sir Aaron spicce kezdett el bólogatni egyre erősebben, aztán hirtelen meghajlott, Ő meg bevágott!! Üresen szállt ki a vízből a horog.... Bosszantó, hogy nem akadt meg. A nap hátralevő részében, csendesen csorogtunk várva a pillanatot. Már majdnem feladtam a szüntelen és egyre nehezebb várakozást. Aztán jött a pillanat! Ismér Sir Aaron vette észre a kapást és kiáltott- Ervin vágj be!!- én meg jó tanuló módjára bele suhintottam a bottal a levegőbe. Egy szemvillanásra éreztem valami borzongatóan súlyos terhet, ott lent a mélyben, aztán már csak a vízből kirepülő cájgot láttam magam előtt. Sir Chanad én mondom neked abban a időtlen másodpercben én megfertőződtem, a harcsák, azok nagy harcsák eltébolyították a fejemet, nem tudom mikor lesz megint alkalmam menni de a késztetés bennem lesz mindörökre.....
Vízállás: Bácsa 231cm, vízhőmérséklet 13,5C, légnyomás 1017 hPa, levegő hőmérséklet: 22C, napos, kissé szeles idő.
Szia Ervin!
VálaszTörlésHát ez angyon izgalmas történet lett.
Tavaly én is belekóstóltam a módszerbe, de sajnos, nem jutottunk kapásig. Idén megpróbálom majd újra.
Azért szerencsések vagytok, hogy négy harcsa kapásotok volt a Dunán, ez nem semmi... ;o)
Üdv.
Tom
Köszönöm :) Egyes horoggal horgásztunk, mert a harcsáknak is kell esélyt adni.... Hármas horoggal meglettek volna de ez a nap így is emlékezetes volt nekem. A következő alkalmat várom már :))
TörlésJó kis peca lehetett! Én még sosem kuttyogattam, lehet, majd nyáron kajakból! :D
VálaszTörlésJó volt bizony :) Kajakból? Az engem is érdekel, de mi van ha egy 20-25 kilós kap kedvez a csalira, az már húzná a hajót rendesen :-D
Törlés