Tavaszkezdet, balin és domolykó.

Körülszimatolt, érezte a felszáradó föld szagát -tavasz van- villant be hirtelen, a szemébe sütött a nap, vakítóan, végre. Csendesen próbált meg lépdelni de recsegett, ropogott a tavalyi száraz nád lábai alatt -elhajtok innen mindent- zsörtölődött magában. Azért dobott párat, csak mert jó volt szimatolnia a föld, meg a mocsár szagát, -a régi láp vidékekre emlékeztette- így kicsit időzhetett még.

Hopp, kopp egy kis balin, nini szedegettek a víz tetejéről, az egyik meg elmarta a majd akkora wobblert, mint saját maga, hiába no, tavasz van. Már halszagú lett a keze, az első pergetett haltól. Kezdett megnyugodni, érzékei kitágultak, a világ ott volt a patak parton, más most nem számított. 

Lassan dobált, remélve, hogy valami komolyabb halat is megakaszt de megint egy éhes balin gyerek akadt a wobblerre. Ezek a fenekeszegek nem tudják, hogy nekik még nem a nagy küszöket kell hajkurászni? Óvatosan levette a horogról és lassan visszaengedte a vízbe. Körülnézett, látta, hogy eléri a bedőlt fahidat, komoly domolykó tanya ez, tavaly itt fogta a legnagyobbat, hátha még most is ott rejtőzik. 

Megpróbált eldobni a fahídig, nem sikerült, hosszú volt a tél és elszokott a pecától. Kicsit közelebb ment, dobott megint, a wobblert pont a híd két pillére közé ejtette. Minden izma megfeszült! Táncolt a kis fahal, kellette, magát de nem akadt jelentkező, üres volt a rejtek. Pár dobás után már tudta, ma nem itt lesz a nagy domolykó. Tovább sétált a patak parton. Nádas sűrű rész után, talált egy kiszélesedő, vízinövényes részt, ahol a túlpartot öreg fűzfák szegélyezték. A fűzfák körül sekély csendes rész volt, beljebb egyre mélyült a víz -csak tudjak eldobni odáig- két fűz közé szállt a műhal és elkezdte vissza tekerni, riszálta, kínálta magát. Milyen jó lenne, ha most jönne, gondolatai elkalandoztak, szemébe sütött a nap de aztán megérezte az elnehezedést. Te jó isten! Csuka az! Nincs előke, nincs semmi, csak a 16-os monofil! Nem merte felhúzni, nem is látta a halat, csak sejtette, az meg a fejét rázta. Biztos, hogy csuka... Kicsit felhúzta és megpillantotta a hatalmas, mohos domolykó fejet. Mekkora! Lehet a tavalyi ismét, más rejteket választott magának. Végre kezébe foghatta, fotózta, nézte és örült mint egy gyerek. A tavasz ajándékot adott.  

Hőmérséklet 19,5 C, légnyomás: 1002 hPa emelkedő, áradó zavaros víz, napos, szélcsendes idő.