A csukák, a sügér meg a kajakos horgász.

Megesett velem egy nem mindennapi történet, csuka fészekbe nyúltam, a csukák meg, mint darazsak támadták a körforgómat! Hidegfront előtt, reggel kajakba pattantam, hátha megcsípek néhány kisebb domolykót, vagy csukát....

  A hajóban szépen elhelyezkedtem, összeállítottam a kis 8 g-os UL botomat, a biztonság kedvéért raktam fel egy nagyon vékony drót előkét, abba meg a 3-as darázs mintás Panther Martin körforgót. Első dobás, még kissé kábán, majdnem a partra dobtam, de aztán hamar visszahúztam a szereléket, ami kelletlenül csattant egyet a vízen. Mire tekerni akartam volna, egy förtelmes fröcskölős rablás kíséretében, ősi erővel kezdett húzni valami, kajakostul, Ul botostul! Reszketve, remegve próbáltam megállítani a bestiát, de az csak ment, mintha nem is lett volna a kajak súlya. Pár perc után talán, nem emlékszem pontosan, a fáradtság első jeleire, kicsit közelebb tudtam húzni magamhoz - Bár ne tettem volna!- A ravasz kiugrott a vízből és pofátlanul telefröcskölte a kajakot meg engem, jéghideg őszi csatorna vízzel, aztán meg amikor jól megnézett, betört a kajak alá, na ekkor már kezdtem félteni magam! A kis UL bot teljesen karikába hajlott, sőt még tovább is, ahogy megpróbáltam a kajak alatt utána nyúlni, majdnem felborultam miatta! Fene a pofáját, lesz ami lesz alapon, a botot túlterhelve visszahúztam, és megpróbáltam felhúzni, akkor láttam mekkora csuka ez!

Nem volt könnyű beemelni a hajóba, tőlem pár centire tűéles csukafogak csapkodtak, még párszor lefröcskölt kiemelés közben, de aztán megadta magát! Nem fért bele a képbe :) 3 kilósra tippeltem, meg olyan 70 körülire.... Régen fogtam már ekkora csukát.

A kis botom sikerén felbuzdulva, vele folytattam, ha ekkora csukát kibírt, akkor már mindent ki fog... A következő kanyarban megint éles rávágással beköszönt egy krokodil pofájú, kisebb mint az első, de azért keményen küzdött. Idő közben elszabadult, erős szélvihar kerekedett, feküdt a nád, hajlott a fa, hullámzott a víz. Azon gondolkodtam, hogy abbahagyom a pecát és iszkolok a vihar elől, de aztán győzött a kalandvágy, ezen a csatornán még nem jártam, úgyhogy vihar ide, szélroham oda, én eveztem egyre beljebb... 

Az eső még váratott magára, a szél is csillapodott, a csukák meg támadtak, szinte minden második dobásra volt rávágásom, sokat elrontottam a lágy bot végett, de nem érdekelt, mert bőven jutott a sikerből így is. Olyan sűrűn álltak a csukák, hogy számtalan esetben a kajak alatt láttam őket a kristálytiszta vízben. A csatornán egész messzire elmentem, de a csukák csak egy szakaszon voltak, valószínű, hogy a vermelni induló kishal csapatok között vágtak rendet.   

A bot , a csatorna, meg jómagam, szélálló szerkóban :) 

Nem sikerült szárazon megúsznom, megjött az eső, először csak aprózva, aztán meg egyre erősebben, kopogós cseppekben. Az utolsó dobások egyikével, még sikerült egy sügeret becsapnom, olyan fejrázást produkált, hogy amíg meg nem láttam, valami nagyobb halra gondoltam.... Aztán kénytelen voltam feladni, lassan több víz volt a kajakban, mint kívül :) Bőrig elázva, de boldogan csomagoltam, az eső meg mintha el akarná tüntetni a nyomaimat rázendített és szakadni kezdett! Ezt már a kocsiban néztem, és arra gondoltam amire ilyenkor mindig: Aki megy az fog! 

Időjárás: Viharos szél, erősen felhős ég, 12 C reggel délben már csak 5 C, napközben érkező eső, hirtelen csökkenő légnyomás: 990 hPa