Keresés a blogban

2015. márc. 31.

Hokév "Öszvér" horgászbot felújítás

Évek óta gyűjtöm a régmúlt horgász emlékeit, botokat, orsókat, könyveket, meg minden mást, amit nem a mostani "tervezett elavulás" oltárán gyártottak. Néhány ritkább horgászbot van már a gyűjteményemben, most azonban egy nagyon ritka értékes botra leltem...

Egy idős horgász ismerősöm jóvoltából került hozzám egy köteg "rőzse" ami között a Hokév gyár egyik legérdekesebb, és ma már legritkább botját találtam, az "Öszvért". Már maga a bot megnevezése sem hétköznapi, hát még a kialakítása. A második világháború után, az 1960 évek környékén gyártották ezeket a botokat. Ezekben az időkben az üvegszál még drága alapanyag volt, ezért Németországból a Dam gyárból szerezték be, de csak a spicc készült ebből az anyagból, a nyéltag maradt tonkin nád. Az üvegspicc miatt a bot erősen fejnehéz, ehhez még hozzájárulnak a korabeli kerámiabetétes, gyűrűk is.
 A bot leharcolt állapotban került hozzám, egyetlen gyűrű volt csak rajta, meg egy jóval újabb spicc gyűrű. A parafa nyél színe nem látszott az évtizedek alatt rárakódott kosztól, egy jó alapos szappanos tisztítás után, kicsit megcsiszoltam, és majdem olyan lett, mint új korában. Szerencsére a nyéltag nádja bírta az idők vasfogát, lakk már nem volt rajta, szintén egy óvatos csiszolás után előjött a szépsége. A tisztítás után, egy réteg akril lakkot kapott mindkét botrész, a parafa nyelet nem festettem le, mert így kellemes a fogása.

Kicseréltem a spiccgyűrűt korabeli kerámiabetétesre, kapott a botnyél végdugót is némi műgyantával fixálva,


Sajnos a bot rossz állapota miatt a feliratok már nem maradtak meg, ezért némi ügyeskedés kellet, hogy ismét a botra kerüljenek :)






A gyűrűk eredeti helyükre kerültek vissza, a csiszolás után, látszott hol voltak, így ugyanoda tudtam visszépíteni őket.


A kész gyűrűkötést egy réteg vízálló modell lakkal kentem be, így olyan lett mintha nem lenne rajta semmi. Viszont a vizet nem szívja magába, és a kötés sem lazul meg , ha esetleg horgászni fogok a bottal.


Az elkészült botra, a fotózás kedvéért raktam fel egy Noris Shakespeare Europa-Klasse delux 2230-as orsót, ami jóval fiatalabb, mint a bot, viszont szerintem illik hozzá. Ma már nem neveznek így el orsókat....

Készítettem néhány fotót az elkészült botról, egyenlőre halak nélkül, de, mint minden felújított botot, ezt is szeretném majd kipróbálni a vízparton is. Biztos megállja a helyét 65 év után is!








A végeredmény, egy ma is használható, erős, esztétikus, mindenes horgászbot lett, remélem még pár évtizeden keresztül megmarad az utókornak, amíg nálam lesz biztosan....




7 megjegyzés:

  1. Szép munka! Nagyon jól megfogalmaztad ezt a bejegyzést (is) érdemes a sorok között olvasni. Egyetértek a gondolatokkal! Nem teljesen ide kapcsolódik, de azért mégis: A telefonomat 2 év alatt 4-szer vittem vissza garanciális javításra. Ebből 2-szer kicserélték. Ez a bot meg kétszer idősebb mint én, és használható!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nagy érték, de lehet a ma emberének nem, a "fogyasztói társadalom" nem engedheti meg az értékek megőrzését, mert akkor önmaga ellen dolgozna.... Ma már elvárás az, hogy valami tönkre menjen belátható időn belül, mert ha nem így lenne, nem működne a rendszer. Ebbe bele is nevelnek bennünket, és azért vannak a kivételek, hogy erősítsék ezt a szabályt :)

      Törlés
  2. Szép, "ügyi" vagy! Eccer régen kölyökkoromban valami hasonló "Sekszpír" orsóm volt. Nagyon menő voltam a többi, tárolóorsós srác közt. Aztán eltünt, mint a gyerekkorom. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nézz szét a padláson, lehet kincseket rejt :) Érték ma már a horgászmúlt minden darabja!

      Törlés
    2. Azóta már sok sok költözésen vagyok túl s a szülői házban is mások laknak régen, meg tőlem bő 300 km-re van. :(

      Törlés
  3. Szia Ervin! Nagyon szépen felújítottad ezt a botot, gyönyörű lett (ahogy a Maros és a másik Öszvér is :) ). A bevezetőben írt adat ("A második világháború után, 1947-1950 között gyártották ezeket a botokat.") viszont valószínűleg nem pontos, kicsit később kezdtek csak bele az öszvér botok farigcsálásába. Engem csak nemrég ért utol ez a betegség (collecticoccus tonkinnadboticus fertőzés), így éppen nyomozom a történelmi vonatkozásokat. Két (a mesterséget angliában kitanult) úriember üzemét einstandolták és terelték a tervgazdaság keretei közé valamikor 1955 környékén, így indul a Horgászcikk Készítő Szövetkezet (1955) sztori, ami 1961-ben alakult csak Horgászcikk Készítő Vállalattá (HOKÉV)... A '47-50 között készült botok még a mesterek saját logoival futottak (ma éppen sikerült egy ilyenre szert tennem, csak sajnos a spicctag felét elkoptatta az elmúlt 70 év), de szerintem azok között csak 100% tonkinnád van, nem használtak üvegszálat. Bármi retro pecára kapható vagyok, majd kereslek ez ügyben, üdv - Shroomer B. (a lelkes olvasó)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy olvasod a bejegyzéseimet. Az információkat meg különösen. Az öszvér gyártásának időpontját egy horgász gyűjtő említette pár évvel ezelőtt. Jó lenne pontosan meghatározni, mikor kèszültek ezek a botok. A tonkin nád egy csodálatos horgászbot alapanyag, engem az ilyen botok elbűvölnek. Fél évszázadot kibírnak aktív használattal is.
      Retro pecában mindig benne vagyok, tudod hol keress :)

      Törlés

Ha van mondanivalód, írd meg.