Február a Dunán

A horgászengedély szappanoperába illő megszerzése után, végre kimehettem a Dunára. Apadó, 7 fokos víz, kevés napsütés, és hatalmas horgászni akarás, kell ennél több?! Nekem nem, horgásztam és reménykedtem, hogy a halak már megmozdultak.
 A remény aztán testet öltött, egy szép leánykoncér képében, ilyen szép királyhalat még nem tatottam a kezembe. Az öröm melengette átfázott testemet, halamat fotóztam és küldtem vissza, mivel védett.
 

Még nincs tavasz, az idő pillanatok alatt megváltozott, hideg, metsző szél kezdte arcomat ostorozni, a nap is egyre jobban eltűnt a felhők között. A hely ami a koncért adta meg néma maradt a továbbiakban, ezért a költözés mellett döntöttem.

 

Az új hely tavaly már adott márnát, de most, ilyen korán még nem tartottam esélyesnek a márnafogást, de minden mindegy alapon bedobtam a cájgot. Pár perc múlva erős spicc rázással megjött a márna, nem éppen kapitális példány, de azért bőven méretes, másfeles.

Ezzel az élménnyel szépen kezdődik a horgászidény, a Duna mindig tartogat meglepetést, ezért járok egyre többet ide. Mivel a csatornák ahol pecáztam vagy kotorva lettek, vagy már más vízkezelőhőz tartoznak, vagy kaptak zsilipet, rézsűs partot, ezért ezeken a vizeken a peca ellehetetlenült számomra.

Egy kis adalék az Alsó szigetközi rehabilitációhoz, a töltésoldalban telepített táblákon az ágrendszer új építményeit tüntették fel, talán segítség másoknak, hogyan lehet a Dunát megtalálni, mert nem könnyű azt mondhatom :) Annak aki nem ismeri az ágrendszer útvesztőit, az erdészet farönkszállítói által kitaposott dagonyás utakat, elkerülőket, szinte lehetetlen vállalkozás a Dunát elérni ezen a vidéken. Viszont a hal meg ott van az Öreg Dunán, talán az ágrendszer is új erőre kap pár év alatt. Most, hogy van víz, és a vízhasznosító a megyei horgászszövetség lett, talán a halak érdekei is számítani fognak, nem csak az árvízvédelmi szempontok..