Patakos peca a ködben.

Egy régi ismerősömmel mentünk ki hétvégén, megnézni a patakot. Kora délután indultunk, erősen szemerkélő köd borította a tájat, nem sok jót ígérve, egy kis pergetéshez. A patak alsó részéhez érve, meglepetten láttuk, hogy teljes szélességében be van fagyva. Vissza a kocsiba és a felső részen próbálkoztunk ismét, itt kicsit erősebb a sodrás, ezért nem volt befagyva csak a part széle, viszont egy jókora részen fakivágás volt, ezért szinte megközelíthetetlen lett a part. Bedőlt fák, gallyak mindenhol, remélem eltakarítja az Erdészet tavaszra... Tovább mentünk a még meghorgászható partszakaszra, de semmi mozgást nem láttunk, viszont már kezdett sötétedni. Gyorsan végigjártuk ezt a szakaszt, minden eredmény nélkül. Villámpeca halak nélkül, de egy jót sétáltunk, ez is valami. Nagyon gyorsan sötétedett, és a köd is egyre lejjebb ereszkedett a végén már nem láttam hova esik a kis wobbler. Talán ez volt az idei utolsó horgászatom a patak ezen részén, más részekre viszont még ki fogok látogatni mindenképp.

Hallégy ( Thunder Creek).

Kötöttem három Thunder Creek nevezetű, magyarosan hallegyet, rondák lettek mind a hárman, talán ez az egy amire rá lehet fogni a hallégy elnevezést. Van időm gyakorolni, tavaszra remélem kötök majd olyat is, ami már szépnek mondható. Egy biztos, elhatároztam a ronda első legyeimet sem dobom ki, hanem majd próbálok velük halat fogni, ki tudja lehet ezeket zabálják majd a 3 +os domik :-) Ja egyébként semmim nem volt hozzá amit az interneten írtak, nekiálltam összeszedni az alapanyagot, amiről úgy gondoltam jó lesz, aztán megcsináltam. A tesztelés még hátra van, kádban a fürdővízben :-) 

A domolykó császár bukása.

Elmentek, mindenki, hideg lett, nagyon hideg, lehűlt a patak vize, az öreg mohos hátú domolykó, már érezte hetekkel ezelőtt. Neki meg sem kottyant a hideg víz, a beszakadt fahíd lábánál, egy mély gödörben vészelte át az elmúlt évek teleit. Ez az ő birodalma volt, nem tűrt meg senkit maga körül. Kishalak ezreit látta vonulni, menekültek a tél elől, de ő kitartott a beszakadt fahídnál. Néha még hozott valami ennivalót a patak vize, egyre ritkábban, és ő egyre éhesebb volt - csak lenne még zsákmány - de a rákok már pihentek az iszapban, a rovarok megfagytak ott, a másik világban fent, kishal meg már nem járt a környéken.