Levél egy régi ismerősnek, kuttyogattunk harcsára.

Kedves bátyám uram Sir Chanad! Bátorkodom neked, mint régi ismerősnek ezt a levelet írni, a velem történt kacifántos harcsa kuttyogatós napról. Húsz éve már, hogy utoljára láttalak, szép emlékek őrződnek azokról az időkről. Képzeld megkeresett ecséd Sir Aaron, aki mint kiderült megszállott, harcsavadász. Meginvitált engem egy egész napos kuttyogatós, harcsázásra, én meg örömmel igent mondtam.

Tavaszkezdet, balin és domolykó.

Körülszimatolt, érezte a felszáradó föld szagát -tavasz van- villant be hirtelen, a szemébe sütött a nap, vakítóan, végre. Csendesen próbált meg lépdelni de recsegett, ropogott a tavalyi száraz nád lábai alatt -elhajtok innen mindent- zsörtölődött magában. Azért dobott párat, csak mert jó volt szimatolnia a föld, meg a mocsár szagát, -a régi láp vidékekre emlékeztette- így kicsit időzhetett még.

Tavaszváró.

 Ínséges hal nélküli időkben a horgász ember képes váratlan döntéseket hozni, ezzel én is így vagyok, kiváltottam az engedélyt az egyesületi vizekre, ha már folyóvízen késik a tavasz és nem mozognak a halak, akkor majd a bányatvai csukákat fogom abajgatni. Ez volt a terv, de mivel régóta nem horgásztam egyesületi vízen, nem számítottam a tavaszi pontyhorgász dömpingre, annyian ülték körbe a tavakat, hogy esélyem sem volt a műcsalikat megáztatni. Nem baj marad a hajnal, talán akkor nem alakul ki horgászdugó a bányaparton.