Patakos túra, leakadó domolykókkal és egy kis balinnal.

Szombat délután pár órát szántam kedvenc patakom további felfedezéséhez, sajnos a múltkori meder tisztítás nem tett jót az élővilágnak, ezeken a részeken szinte csak kis méretű halakkal találkoztam. Beszereztem 0,9g-os jigfejet, hozzá meg egy zöld ászka rákra hasonlító ízesített gumit és ezzel a finom csalival próbáltam becsapni a patak lakóit de nem jártam sikerrel.

Mese a Kis Kavicsról.

Fenn az Alpok hófödte bércein, ahol a metsző északi szél borzolja, pusztítja a csipkés gerinceket, ott kezdődik ez a történet.

Őszi Szigetköz szarvasbőgéssel és álmaim balinjával

Sötétben értem ki, nagyon sötétben, ragyogtak a csillagok, csend volt és hideg éjszaka, valahol kuvik sikoltott, egy ág reccsent, pattogott az avar, szállt a hideg pára, borzongott a testem, libabőrös lettem és akkor BÖ, BÖ, BÖ BŐŐŐ bőgött egyet a bika olyan közel, hogy a hangja rezgéseit éreztem! Megállt bennem az ütő, kitágultak az érzékeim -mi van ha többen vannak- és gyors evezőcsapásokkal a vak sötétben neki iramodtam a rengetegbe vesző folyónak, félelmetes sodrással vitt magával a víz, néhol árnyak zúgtak el mellettem, én csak lehúztam a nyakam és próbáltam az evezővel a sodrás közepén maradni. Beszakadt partok, bedőlt fák keresztezték az utam, csak az utolsó pillanatban vettem észre, nem volt második esélyem, ez volt az ára annak, hogy napfelkeltére kiérjek a nyugodt vízre, ahol nagy csukák vártak éhesen.