Fagyott süllő, kölyök csuka

Egy kedves ismerősöm csónakjával mentünk horgászni, ha már nekem nincs csónakom...(A kajakom meg jelenleg átépítés miatt nem bevethető, erről majd írok egy későbbi bejegyzésben). Az első próbálkozás a Dunán történt, mivel úgy gondoltam az őszi csukák még ott vannak a víz mélyén. A fák levelei régen a víz alatt vannak, a pergetés megint gondtalan lehet, nem kell mindig leszedni a levelet a horogról. Viszont eredménytelen lett ez a peca, meghorgásztunk minden gödröt, befolyót, mély kanyart de halnak nyomát sem láttuk.

A folyó nagyon kihalt volt ezért úgy döntöttünk megnézünk egy tavat, ami az M1-es autópálya építésekor keletkezett. Elindultunk visszafelé, mikor kiszálltunk a csónakból találkoztunk egy megfagyott süllővel...Szegény pára, már hiányzott egy két alkatrésze:

Jelet kaptam a folyótól, a csónakom ellopták, halat meg már csak elpusztultan mutat nekem, nem jó ez így! A Duna nem adja könnyen, ezért kell sokszor próbálkozni mert különben nem lesz halas kezem.

                                                          Mintha a víz is befagyott volna... 

Íme a kis gyöngyszem, ezek a tavak a természet remekei, a halak csak úgy megjelentek bennük, mikor az autópályát építették akkor kotorták ki a kavicsot és a visszamaradt gödrökben feljött a víz. Pár év alatt benépesült különféle halakkal, van benne csuka, jász, bodorka, sneci, kárász és még ki tudja milyen hal. 

Leengedtük a csónakot az utánfutóról és egy két evezőcsapás után már dobáltunk is a kristálytiszta vízben. Reméltem itt több szerencsével járunk mint a Dunán, barátom elmondása szerint ezen a kis vízen mindig fogott halat. A hátralevő idő rövidke részében meghorgásztuk az egyik partot, már majdnem végig értünk, mikor azt éreztem, hogy elakadt a csali, aztán megint tudtam húzni, és ismét valamibe tompán beleakadt, aztán megindult oldalra egy kis csuka. Legalább a kezem halszagú lett, mert több kapásunk már nem volt.

Szegénynek olyan  szerencsétlenül akadt a kopoltyújába a horog, hogy vérzett rendesen,  egy gyors fotó után már engedtem is vissza, hátha túléli a kalandot, remélve mikor majd 5 vagy 10 kilós lesz ismét megmérkőzhetünk már egyenlő esélyekkel.

 
A végére csak érdekességként említem meg, itt is elszaporodtak a hódok, tevékenységük nyomán az összes part menti fát megrágták, mintha egy favágó csapat járt volna a víz mentén.

Jó volt ismét vízen lenni,de már nagyon várom a kajakomon lévő új fejlesztések kipróbálását!