Mentett oldali emlékek.

Megkezdődött, kirakták a projektet dicsőítő táblákat, a főút mellé, forgalmas helyen, hogy mindenki láthassa  a természetet leigázni képes ember dicsőségét.

Már hajnalban kint voltam, csak úgy, pecabot volt nálam, dobtam is párat a kávészínű enyhén zavaros, még mindig áradó vízbe. Teljesen hiábavalóan... Aztán megelevenedett a víz! Csobogni, fröcsögni kezdet, kiugráltak, fordultak a vízből, nem hittem a szememnek! Rengeteg hal volt a befolyónál, valószínű, keszeg, paduc, márna, meg mindenféle dunai hal. Elérhetetlen dobás távolságra voltak tőlem, pedig ennyi fehér hal mellet lenni kell ragadozónak is. Csak néztem a partról a halak táncát, kb. fél órát tartott, aztán hirtelen abbamaradt, jó volt látni, ott lenni, átélni.

A fenti képen látszik a kövezés teteje, itt folyik bele az árvai ág az Öreg Dunába, a képen a leendő gát helye látszik. Milyen lesz ha megépül? Mekkora vizet fog visszaduzzasztani? az egész ásványi ágrendszer víz alá kerül? Csónakkal lehet-e majd közlekedni? Rengeteg kérdés motoszkál bennem, ezekre a választ csak akkor kapom majd meg ha elkészül a "műtárgy". Mindig erre vágytam 92' óta, hogy legyen víz de a megvalósítás felemás lesz, mert a halaknak csak egy hallépcső jut majd.... Ahhoz hogy képet kapjunk a régmúlt állapotáról itt egy kis részlet Timaffy László Szigetköz című könyvéből:

 "A Szigetköz olyan, mint egy nagy színes képeskönyv. A természetben látó szemmel járó embernek kinyílik és megmutatja szépségeit.

 A Duna hajózható fő ága, ahogyan a szigetközi ember a rangot jelentő "öreg" szóval nevezi: Öreg-Duna, az eleven vizek birodalma. A néhol két-három kilométer széles árteret szegélyező töltés mellől indul útjára ladikunk, és a széles oldalág sebes vize viszi a szigetvilág belseje felé. A partot mindenütt galériaerdősáv szegélyezi, s a vízbe hajló fák zöld lombját pompásan tükrözi vissza a folyó. A szemközti parton két sziget közt keskeny csatornába kanyarodunk. a néhol két méter magas, vízmosta, meredek partból fagyökerek nyúlnak felénk, mint valami óriás polip karjai. A fák lombja összeborul a fejünk fölött. s összefüggő lombalagútban siklik velünk a csónak. Még fel sem ocsúdtunk a szinte egzotikus természeti kép élvezetéből, máris kitárul szemünk előtt az új panoráma. széles nagy ágba érünk. A víz megcsendesedett ladikunk lelassul. S amerre szem ellát, szigetek karcsú teste emelkedik a víztükör fölé. Közöttük kavicszátonyok fehérlenek elő, s szegélyüket a megcsillanó napsugár ezüst keretbe vonja. A szigetek fejét marja, harapja a víz, lábuknál viszont lerakja hordalékát, elhegyesedő homokpadot épít hozzájuk. Fejüknél pusztulnak, lábuknál nőnek a szigetek, s így lassan vándorolnak a mederben lefelé. a fiatalabbak hátát még csak fűzbokorok díszítik, a magasabbakon fűz- és égererdők fakoronáin susog a dunai szél. S a megrezdülő faleveleken szemkápráztatóan pompázik a fény. a szigetek közt siklik csónakunk. A partokon hajladozó nádak állnak őrt éles kardleveleikkel. a homokzátonyokon kidőlt faóriások fehérlenek elő az erdők sötét hátteréből. mint valami itt felejtett őskori szörnyek.A víz és a növényzet élethalálharcának áldozatai. A vízben gémek gázolnak élelem után, s közeledésünk zajára megmerevednek, majd széles szárnycsapásokkal elrepülnek távolabbi szigetek felé. A túlsó oldalról vadkacsa csapat röppen fel, ahogy feléjük kanyarodunk. A víztükörből pedig halak csapnak ki, rabolnak a csukák, süllők." 

A kezdődő hóesésben elgondolkodva mentem tovább, egészen a befolyó kezdetéig, ahol az egykor szebb napokat látott világító "torony" árválkodik. Lassan az eltelt húsz év viszontagságai megeszik a vastag fémet, és eljön az idő mikor meghajol és kettétörik. 

 A víz ereje mindig csodálattal töltött el, most is találtam néhány erre utaló össze kupacolt fa rakást, és csököt. Művészi ábrákat képes az erős sodrás kialakítani a puhább fák anyagából.  

Ezt a kavics formát is a víz alakította ki de nem kavicsból, hanem valamilyen fából csiszolta ilyen szabályosra, jól látszik a fa erezete hosszirányban.

Egy kép ismét a befolyóról egy kicsit távolabbról, emléket állít majd, ha már megépült a gát és zuhatagként esik át rajta  a rengeteg víz, amit az ágrendszerek szállítanak.

Az árvai zárás is átépítésre kerül, itt víz fog folyni, lefelé a bagaméri ágba, új lehetőségek nyílnak majd meg, a kajakos horgászataimban. Csak a halak majd hol jönnek be az Öreg-Dunáról? Ismét ez a kérdés forog a fejemben...

Az elsüllyedt betonhajó, olyan mint valami torzó, húsz éve eszi a rozsda a vasat, húsz éve várja az elmúlást, most örökre víz alá kerül.

És végül, hogy ne legyenek illúzióim az "ökológiai rendszer továbbfejlesztése" mit is jelent, hazafelé még megálltam kedvenc patakom partja mellet, hogy megnézzem hogy alakul a sorsa.... A part mentén az összes fát kitermelték, egytől egyig! Semmi ökológia, semmi környezetvédelem, odúlakó madarak, mókusok, szarvasbogarak, telelő rovarok, meg mindenféle erdei élőlény pusztulhatott oda a tarvágáskor! Ha ilyen lesz az ökológiai továbbfejlesztés akkor jajj  a domolykóknak! Félek a következő lépés a meder árvízi levezető képességének javítása lesz, azaz a teljes szélességű mederkotrás! Sok a kérdés, kétség bennem ezeknek a "fejlesztéseknek" a hatását illetően, majd az idő választ ad ezekre a kérdésekre, pár év múlva kiderül, mennyire volt hatékony az "ökológiai" fejlesztés..