Álmodtam egy Duna ágat....

Kajakos körülszimatolt, érezte, hogy megtalálta amit keresett, az Ő Dunáját. Nem járt erre a madár sem, vaddisznók és szarvasok csapásain tudott csak a folyóhoz menni. Ősi dzsungel, szederindák, iszalag és szúrós nádtövek állták útját, de Ő csak csörtetett előre, a Dunájához! Volt, hogy combig süppedt a marasztaló iszapba, de kiverekedte magát, aztán lódarazsak fészke mellet vitt el a vadösvény, de innen is szerencsésen tovább állt. Küzdelmes volt a menyegző, de tudta, ha elnyeri szeretett Dunája kegyét, akkor horgász álmai legvadabbjai is kisfilmek lesznek a valósághoz képest.....

Megtalálta amit régóta keresett, halban bő vizet, a vadon közepén, ember nem járt erre, ideális hely egy kis magányhoz. Talált egy bedőlt fát, méteres öreg fűzfa hajolt meg a legutóbbi vihar szilaj ereje előtt. Csobogót hozott létre az eldugott mellékágon, titkos haltanyát, ahol megfért egymás mellett mindenféle hal, balin, jász, küsz, márna, domolykó, és talán még a társaságot nem kedvelő harcsa is. A csobogó tele volt élettel, de csak a felszín alatt, felületes szemlélőnek úgy tűnhetett üres a víz. Hányszor mondták a helyiek: - nincs ott hal, nem érdemes keresni.... Ő tudta nem így van! A folyó megmutatta milyen kincs rejtőzik benne! Első dobás után koppintással érkezett egy termetes márna! Vehemens fárasztás után megjelent bajuszos feje, erőteljes csapásokkal próbált szabadulni a kínzó wobblertől... Kajakos erősen tartotta, és egy jól irányzott emeléssel a partra szákolta! Első márnája pergetve, és nem is a legkisebb! Ahogy megfogta és fotózni akarta, a márna utolsó erejével megrázta magát és visszacsobbant a folyóba.... Sebaj, majd jön a következő, Még két márna került horogra aznap, de csak a fárasztásig, mert mindegyik meglépett..... Aztán meglett a következő, egy darabos balin kapta el az addig márnák által ütött wobblert. A kis UL bot perecbe hajlott, élvezetes fárasztás után, egy jól irányzott merítéssel, már a szákban fickándozott a balin koma. Ez jóleső érzéssel töltötte el Kajakost, végre eredményes a hely, végre hal van a merítőben, végre dolgozott a finom Ul cucc. Leült és pihent egyet, nézte a vizet, révedezett bele a folyásba, nyugalom szállta meg, ritka az ilyen alkalom.....

Dobált még, mert a folyó kínálta magát, bízott benne lesz még folytatás. Nem is maradt érintetlen a kis Hornet, megkóstolta ismét egy márna. Kicsi volt de úgy rúgott a bot végén, mintha egy kilós balin lenne! Ez a nap a márnák napja lett, a pergetett márnák napja! Több dobásra már nem jutott idő, de   kiadós horgászat volt ez így is. Értékes tapasztalat amit ma kapott a Dunától. Ismét rá kellet jönnie, hogy semmit sem tud a folyóról és a benne élő halakról. A horgászat mint egy feneketlen élménytár, mindig nyújt újabb és újabb kalandokat.... 

Vízállás: Bácsa: 48 cm, apadó, víz hőmérséklet: 22 C, hőmérséklet: 33 C, tiszta szélcsendes, frontmentes idő.