Keresés a blogban

2013. aug. 25.

Sátorozás a Halrekesztő zárásnál.


Mára már hagyománnyá vált, hogy egyik horgász cimborámmal és gyerekeinkkel egy éjszakát kint töltünk a Szigetközben. Most a Halrekesztő zárásra esett a választásunk, fehérlő kavicspadja ideális sátorozó hely. A gyerekek egy pillanat alatt birtokba vették. 
Első és legfontosabb feladat az ebéd elkészítése volt, ami paprikás krumpli lett szigetközi recept szerint, ami éppen nálunk van azt kell belefőzni....


A kék lagúna ami zöld, de a miénk, még talán egy évig, amikor is ezt a részt is felduzzasztják a szigetközi rehabilitáció keretin belül. A srácok még elmondhatják majd, hogy a meder alján gázoltak és fürödtek, ha majd kihozzák ők is ide a gyerekeiket.


Táborhelyünket a legmagasabb ponton állítottuk fel, mert itt volt egy kevéske árnyék, és az előző táborozó csapat is itt csinált tűzrakó helyet, sőt még némi tűzifát is hagytak nekünk.


Következett a horgászat, ahol is fiam fogta a nap legnagyobb halát, büszke is volt rá! Én hiába próbáltam meg mindent, a feeder botokkal csak, pár darab karika keszeget fogtam. Erősen apadó víznél, egyre kevesebb hal mozgást láttunk, de a kedvünk az töretlenül jó volt, estére szalonna sütést terveztünk, aztán éjszakai horgászatot.


A suszter maradjon a kaptafánál, az esti szürkületben nem bírtam tovább, pergető botot ragadtam és elindultam a folyón lefelé, módszeresen kutatva az elveszett halak után. Kitartásom jutalma egy szép domolykó lett amit az erős sodrós részről kemény fárasztással sikerült csak partra kormányoznom. Cimborám a távollétemben fogott egy kis süllőt feederrel, ami az éjszakai pecához megadta a kezdő lelkesedést. A lelkesedés aztán egyre lankadt, mert egész éjjel egy árva kapásunk sem volt, megunva a pecát eltettük magunkat, hogy hajnalban újult erővel folytassuk a horgászatot. 



Hajnalban a tűz felélesztése után, megint pergetni indultam a feltűnően csendes vízen. Sehol egy rablás, sehol egy loccsanás, semmi nyoma halaknak, hiába a Duna az ilyen....


Azért ismét csak kipattintottam egy domolykót, a sodrós részről, most is csak itt fogtam halat. Balinoknak nyomát sem láttam. Visszamentem a táborba, egy kiadós tábori kávéra vágytam, dunai kavicspadon rotyogó kávé illatával, a hajnali nap melengető fényében, méláztam, amíg fel nem kelt a fiam, akivel aztán nekivágtunk ismét balinokat keresni.




Srácom egyre rutinosabban dobált, élvezte ahogy jó messzire behajította aztán gyorsan tekerte is vissza. Mondtam neki, hogy lassítson mert néha kiugrott a wobbler a vízből. Megfogadta a tanácsomat és lassan tekerte fel a damilt, egyszer csak felkiáltott: Apa halat fogtam!! Türelmesen fárasztotta és amikor már a part közelében volt a hal akkor kivettem. Mindketten örültünk a kis balinnak, mert ez volt az első pergetett hala! Egyébként a túra egyetlen balinja is ez a kis balin lett. Mikor a nap már melegen sütött, megszáradt cuccainkat összepakoltuk és búcsút vettünk a zárás dübörgő vizétől. Jövőre is megyünk majd, de már valószínű, hogy nem ide mert ez a hely már a meder alja lesz akkor.....




Vízállás: Dunaremete: 78 cm, apdó víz, hőmérséklet 33 C, légnyomás: 1010 hPa állandó, tiszta ég, szélcsendes idő.

10 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy itt egy kicsit off a téma, de több helyen aggodalommal foglalkozol az új vízpótlás-rehabilitáció témával, ezért bátorkodom ide írni.
    Én épp a múlt héten jártam be kenuval Dunakilititől Ásványráróig az ágrendszert és mivel tapasztaltam a sok bukót, fenékgátat és egyebet, elkezdtem érdeklődni arról, hogy az egész rendszer hogyan működik.
    Így jutottam el többek között az oldaladra és az új Alsó-Szigetköz rehabilitációig.
    Én optimista vagyok, ha úgy lesz ahogyan én a dolgokat értelmezem.
    Amennyiben tévedek, kérem bárki javítson ki!

    Az Ásványi-ág és Öreg-Duna összefolyásánál fenékküszöböt építenek, az Árvai-zárást megbontják, ezen keresztül víz jut az alsó ágakba. Ezeket az ágakat ahol kell lezárják a Duna felé (lásd Denkpál, Bodaki-ágvég)
    Ennek következtében a most az Öreg-Dunával egy szintben lévő alsó Ásványi-ágrendszer is visszaduzzad. Ez az a szint ami a mostani utolsó "lépcső", tehát a Halrekesztő-Pókmacskási-Gatyai fenékgát felső szintje lehet maximum.
    Ha ez így van akkor ez nagyszerű és üdvözlendő és csak jó lehet horgásznak, vízitúrázónak egyaránt mert:
    1. A rendszerbe bekapcsolódik a Bagoméri ágrendszer lefelé..
    2. Felfelé megszűnik az ágrendszer lépcsőződése a Halrekesztő-Pókmacskási, Gatyai fenékgát "vonal" szintbe kerülésével. (akadálymentes lesz elvileg a dunaremetei szintig és talán ezek a gátak elbontásra is kerülnek)
    Az, hogy túrni fognak és rombolni része a dolognak. A most víz alá kerülő, az utóbbi húsz évben beállt alsó mederviszonyokat muszáj rendezni az új műtárgyakat el kell készíteni.
    A Duna pillanatok alatt vissza fogja "vadítani" az egész rendszert. (sajnos a húsz év alatt beállt általad horgászott mostani alsó mederviszonyok eltűnnek)
    A hallépcső témában én is szkeptikus vagyok, de ahhoz, hogy az ágrendszer halasodjon az Öreg-Dunából kell a halnak felúszni? A helyben lakik-ívik verzió nem működik?

    Üv.: Z

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól körüljártad a témát, és amit írsz az teljesen helyénvaló. Ha jól gondolom te mint kenus természetjáró, látogatod a Szigetközt, én mint horgász, egy picit természetvédő és a régi Szigetközt egy kicsit ismerő emberként írtam az aggodalmaimról. Lesz víz ez kétségtelen, sok víz, összekötött ágak, kb akkora mint egy Tisza tó... Viszont a halak és minden más élőlény szempontjából az Öreg Dunáról leválasztják az utolsó halbölcsőket! Persze, hogy leívik a bent maradt hal, csak megerősödve az Öreg Dunába nem tud majd kimenni, a folyóból meg nem tud majd felúszni ívásra! A világban számtalan helyen bebizonyosodott, hogy egy gát építése mennyi halfaj kipusztulását okozza! Lett volna olyan megoldás amit helyi önkormányzatok és civil szervezetek támogattak és az összekötötte volna a mellékágakat az Öreg Dunával teljes átjárhatóságot biztosítva, ökológiailag....ezt nem támogatta a kormány, mert akkor Szlovákiával is kellet volna egyezkedni. A mostani gátak vízmegtartásra jók lesznek de a vízi élővilág számára a lassú pusztulást, átalakulást jelentik.....

      Törlés
  2. Az túlzás hogy kenus vagyok, most eveztem először végig az ágrendszert, csak rendkívül érdekelni kezdett a téma a Bős-Nagymaros ügytől napjainkig. Én is pecáztam sokat főleg gyerekkoromban, de a Nagybajcs-Vének szakaszon amit a vízlépcső ügy már nem érintett.
    Természetvédőnek tartom magam, bár ez annak tudatában, hogy az egész mostani helyzet anno magukat környezetvédőnek tartó emberek miatt alakult így, inkább nem mondom és nem is folytatom, mert ez egy horgász blog.
    Minden mesterséges belenyúlást a természetbe ellenzek, de mivel az időt visszaforgatni nem tudjuk és a helyzetet meg kell oldani (vagy inkább javítani), elfogadom az újabb építést-rombolást.
    A teljes átjárhatóság sajnos utópia. Ahhoz az Öreg-Duna medrét csak egy Kilitihez hasonló duzzasztóművel lehetne felduzzasztani úgy, hogy a most lezárt ágvégeket újból meg lehessen nyitni és mind magyar mind a szlovák oldali ágrendszer egységet alkosson. Az Öreg-Dunát fenékküszöbbel nem lehet lezárni, mert tartalék víziút a bősi erőmű üzemzavara esetén. Duzzasztóművet meg nem fognak építeni valószínűleg rövid időn belül, az ehhez tartozó teljes Duna meder kipucolásáról nem is beszélve.
    Az Öreg-Dunáról most sem igen tud felmenni a hal, mert a Denkpáli hallépcsőn kívül csak Ásványrárónál tud bemenni, ott meg nem sokáig jut. (Halrekesztő-Pókmacskási, Gatyai fenékgát vonalon nem hiszem hogy fel tud úszni)
    A pusztulás szerintem túlzás, én inkább átalakulást mondanék. A Szigetköz sajnos ugyanolyan soha nem lesz mint a vízlépcső előtt, de természet idővel mindent megold. Vagy egy atomtöltet Dunacsúnyra, kizárólag természetvédelmi célból :)

    ps. a víz csütörtök-pénteken teljesen "döglött" volt, a 60km alatt összesen kb. 10 balin rablást láttam, halivadék rengeteg volt, sajnos több helyen törpeharcsa felhőkkel.

    Z

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Marad ez a megoldás, nem jó, de még mindig jobb mintha semmi sem történt volna. Pénteken én is kint voltam kajakkal pecázni, egy domilykót fogtam fél nap alatt, de legalább egy jót eveztem :)

      Törlés
  3. A szigetközi vízpótlásokhoz nem értek, de az tuti, hogy az a sátrazós bulitok sárga irigységgel tölt el. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen :) nem kell mindig nagy dolog a boldogsághoz...

      Törlés
  4. Közben olvasgatom visszafelé a blogot és látom máshol is felmerül a szigetköz rehabilitáció. A Lajtáról (pontosabban a Malom-ági Lajtáról) első kézből tudok info-t ha érdekel, mert a kivitelezését a mi cégünk csinálja.

    Z

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy érdekel :) egyik cimborám arrafelé pecázik, örülnék ha leírnád mi fog majd változni...

      Törlés
  5. „Határon átnyúló ökoturizmus és vízi sport a Lajtán” a projekt neve. A lényege, hogy a M.óvár felett a Lajtából leágazó Malom-ági Lajta ami végigfolyik a városon és utána visszacsatlakozik a főágba, elég ramaty állapotban van. A fő gond az, hogy a város közepén a régi malomnál az egész megreked és egyrészt egy hordalékos bűzölgő medencét képez, másrészt emiatt a teljes ág nem átjárható vízi eszközökkel. A munka lényege, hogy ezt a részt átjárhatóvá kell tenni. Ehhez különböző műtárgyak épülnek, egy fenékküszöb két darab csónak csúszda, amiken át lehet a régi malomépület alatt siklani. Több helyen kiszállóhely és a belvárosi környezethez illő vízpart kialakítás. Magyarul az eddig kihasználatlan és inkább problémát jelentő víz bekapcsolódik a város vérkeringésébe. A munka tehát inkább építész jellegű. A kivitelezésnél az ág teljes hosszán a természetes környezet marad, sem mederkotrás, sem kövezés és növényzet irtás nincs.
    Horgászati szempontból sajnos eddig sem volt jelentős ez a víz, mert hal nem nagyon akad benne. A zsilip elzárása után a munkaterület víztelenítésénél kb 10db sneci és ugyanennyi domolykó lett vödörben átmentve és semmi más nem akadt. A terület nagyságát figyelembe véve elég tragikus, pedig ez a víz (mint minden más) korábban dúskált halakban és ezt nem bántotta senki vízügyi szempontból évtizedek óta.

    VálaszTörlés
  6. Kíváncsian várom, milyen lesz az új meder, mivel zsilipek határolják, nehéz lesz halakkal benépesíteni, de valószínű nem is ez a cél, hanem az átjárhatóság.... Pedig Németországban az ilyen vízfolyásokban, nagyon sok hal élt, mert ők tudják milyen érték az élő víz! Az, hogy a malomági Lajtában nincs élet, köszönhető burjánzó műtrágya és kemikália biznisznek, meg a Duna elterelésének... Ezen meg már nem lehet változtatni.

    VálaszTörlés

Ha van mondanivalód, írd meg.