Keresés a blogban

2014. jan. 27.

Harcsák a mélyben.


Egy barátom elvitt a Nagy Dunára egész napos gumihalas pergetésre. Ennek azért volt előzménye, mert nem egy könnyen találtunk betonozott hajó sójázót. Dunakilititől a Mosoni Duna torkolatáig nincs egy sem az Öreg Dunán....  
Az egyetlen használható betonozott hajó leeresztő Gönyű, Győr felőli végén van. Itt egyik barátom szavai szerint " Úri" sójázó van. Nagyon könnyen megtaláltuk, és így már gyerekjáték volt a hajót vízre ereszteni.


Az idő megkegyelmezett, a köd felszállt, szélcsend volt, tehát minden adott volt egy kiadós csónakos, gumihalas  pecához. Minimális helyismerettel, nekiindultunk az uszályoktól hemzsegő víznek, olyan volt mintha szörföztünk volna. Néha akkora hullámokat toltak maguk előtt, hogy le kellet ülnöm, ha nem akartam kiesni a téli Dunába....


Azért a túra során mi is csináltunk egy kevés hullámot :) A 30 lovas motorral a kajakhoz szokott horgász, néha úgy érezte magát, mint a városi autós egy forma 1-es autóban. Mentünk na, mit mentünk, száguldottunk a GPS szerint felfelé kb 33 km/h-val, lefelé ennél még 10 km/h-val gyorsabban siklottunk. Kemény, ilyen hidegben a vízen száguldozni, de a jó helyek egymástól 5-10 km-re vannak, ezeket csak így lehet meghorgászni télen.




A kitartó horgászat nem maradt eredménytelen. Nem adta könnyen a Duna, mert az első kapásból, egy nagyobb hari sejlett fel, görbült a bot, recsegett a fék, aztán cimborám botja hirtelen kiegyenesedett, kipattant az egyágú horog, és a harcsa még mielőtt láttuk volna, röhögve búcsúzott. Az előkén virító nyálkaréteg tudatta velünk, hogy megforgatta magát rendesen a horgon, így megmenekült a fotómasina elől. A következő vendég, egy kisebb harcsa formájában jött fel a csónakig. Ezt is a cimbi fogta, hiába ő a harcsák tudora, én csak amolyan kibic voltam ebben a játszmában. A gondolat azért benne fészkelt a fejemben, mi lenne ha az én gyenge kis pálcámra egy harcsa ráakaszkodna. Mosolyra fakadtam, és már láttam is egy sikeres bottörés végeredményét. Tapasztalat szerzésnek jó volt, a következő időszakban, a megfelelő felszerelés összevadászása lesz a feladat, mert ha harcsát akarok pergetve fogni a Dunán, akkor nem UL pálcákkal kell őket kergetnem.... 


8 megjegyzés:

  1. Szia Ervin!

    Szerintem komoly halakhoz, komoly felszerelésre van szükség. A Dunán bármikor becsúszhat egy nagyobb süllő vagy harcsa. 40 g dobósúly alatt nem is nagyon választanék pálcát...
    Üdv.

    Tom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Komolyan is gondoltam, hogy veszek valami erősebb botot, meg orsót is, és megküzdök maj egy kapitális hallal a kajakom hátán ;-)

      Törlés
  2. Valahogy így. A régi botom occsó és nem az igazi, így én is egy erősebb botra spórolok, 30g felettire (+orsó persze). Pl. egyszer mázlim volt, mert egy 3 m-es fát húztam ki a kis Cherrywooddal, és minden egyben maradt. Folyóvízen bármi jöhet, óriás harcsa, óriás süllő, méretes fatörzs, fenékháló, könnyűbúvár. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehetne a lélektani határ 30g a felett már kapitális harcsa ölőnek kéne hívni :)) Van egy régi üvegcső botom, talán 80g körüli, elsőnek megteszi majd az is, meg egy japán Rovic 40-es orsó :) lehet vagy 30 éves.... Reszkessetek kapitális halak :-D

      Törlés
  3. Nos, én nagyon szívesen olvasnék egy olyan beszámolót - természetesen a megszokott domolykós, balinos, stb. mellett - amelyben a "hős" kajakos kajakjából kajakra beakaszt egy haresznak, aki vagy 70 kg (lehet több is) és megkezdődik a harc, persze a Dunán. Mondjuk áthúz a szlovák oldalra, vagy a teljes gázzal haladó Bíbic szárnyashajó előtt, esetleg két több soros tolt kötelék találkozása közt, ilyesmi. Na persze, ha én már olvasok róla, akkor nyilván pozitívan végzödött. Tehát: Kalandra fel! :D

    VálaszTörlés
  4. qvik!
    Te aztán tudsz írni, nem is értem miért nincs blogod, vagy van....? :) Ám az igazság szóljon belőled, és legyen a harcsa vagy 70 kg :-D Oszt majd jól megtáncoltatom őkelmét, és a végén mindketten kellemesen elfáradva pózolnánk a fotómasina előtt :)) Hát persze, hogy a vége "hepiend" lenne :-D

    VálaszTörlés
  5. Persze, tudok írni, mert megtanultam a suliban, de sajna az már régen volt, és sokat felejtettem. :(
    Meghát könnyű ám kommentben akárhova oda vakkantani pár sort, egész más egy blogban rendszeresen, színvonalasan írásokat produkálni (képekkel illusztrálva!). Persze lehet alacsonyra is tenni a mércét, de azt meg minek? No, és annyi jó kis blog van, hogy ezeket mind elolvasni sem bírom, írásra nem is maradna időm. Na, és azt vallom - magamról persze - hogy többet olvasni, kevesebbet írni. Abból nagy baj nem lehet. :-D S bár blogtémák időnként csak úgy kavarognak a fejemben, ezek többnyire tova is szállnak főleg, mert valami meló közben, vagy félálomban szoktak eszembe jutni, s a gép elé ülve már nem tartom azokat érdekesnek, tele van a net így is. Jobb olvasni. Még Atyafi számomra nehezen olvasható és értelmetlennek tűnő metafizikai izéit is át szoktak tanulmányozni, de azt hiszem azok már kikerültek az érdeklődési köreimből. A horgászblogokat is egyre kisebb lelkesedéssel ovasom, már csak azokat, ahol nem afféle sablonos firkállá-sokk vannak (csak példaként, s nem dícséretnek szánva, de pl. a tiéd, vagy a Pelsológia, McFly, és még páran).
    Azér ha fognál egy ekkora harcsát, szerintem nem kéne visszaengedni. Meg kell enni, szétosztani a haverok és rokonok közt. Még a kifogáskor átaltatni az örök halászmezőkre, és mehet a levesbe. Vagy a harcsapaprikás & túróscsúsza pl. kiváló étek! Tudom gonosz vagyok, de ekkora haresznál már C&E, ha csak 20 kg lenne, mehetne a C&R is. Persze én kocapecás vagyok, nem értek hozzá.

    VálaszTörlés
  6. qvik!
    Na ez már egy egész jó blogbejegyzés lehetne ;-) Olyasmiket írtál amivel egyet tudok érteni. Nekem talán a közlési kényszerem működik, ezért írom a blogot, meg hát a horgászat minden irányzata érdekel, talán ezért nem egyhangú amit csinálok.... Van nagyon sok blog ahova már nem nézek be, vagy azért mert nem frissítik, vagy azért mert nem a horgászatról írnak benne. Az internet ezért csodálatos dolog, ha valami nem tetszik akkor azt nem kell megnézni, elolvasni, reagálni, viszont a számomra érdekes írásokat mindig megnézem. Az élethelyzetem is "engedi" a blogolást, mert sok műszaki kütyüm van ahol jelen van az internet ;-) Tehát amíg adott ez a helyzet addig írok, fotózok, blogolok :) és remélem olvassák is sokan..
    A harcsára majd még visszatérünk, ha fogok egyet, akkor hazaviszem, felakasztom, megnyúzom, megfőzöm és jó megeszem :-D de ez a veszély most még nem áll fenn, mert harcsát csak egyet fogtam, tavaly, és az sem volt méretes :)

    VálaszTörlés

Ha van mondanivalód, írd meg.