Egy tonkin nád legyező bot újjászületése.

Régi álmom vált valóra, mikor egy leharcolt tonkin nád botot dobott felém a sors. Szó szerint leharcolt állapotban.....

Nekem éppen egy ilyen tonkin nád legyező bot kellet, mivel nem akartam súlyos tízezreket elkölteni, egy jobb állapotban lévő botra, ezért örültem ennek az "occsó" vételnek.

A bot érkezésével sok probléma is érkezett, amit meg kellet oldanom, ahhoz, hogy használható állapotban legyen. Hiányzott róla kettő drót gyűrű, aminek a beszerzése, nekem lehetetlen feladatnak bizonyult.... Ám a magyar leleményesség nem ismer lehetetlent! Készítettem saját magam, régi keményfém gyűrűből.

A bot cérnázását teljesen ki kellet cserélnem, viszont a meglévő gyűrűk jó állapotban voltak, ezért ezeket újrakötöttem. Méteráru boltban kapható bőr varró cérnát használtam, mert ez nem szálasodik, és teljesen vízálló, szintetikus anyag.

Az achát betétes gyűrűk régmúlt időket idéznek, mivel nem voltak berágódva, ezért visszakerültek a helyükre.

A boton eredetileg nem volt horog tartó, de én készítettem egyet, mert szerintem ez alap tartozék kellene, hogy legyen, sok mai "hitech" :)) bothoz is, de lespórolják a gyártók. 

Díszítőkötést is kapott a bot, a menetszámokat nem mindig tudtam egyformára kötni, de a végeredményt ez nem befolyásolja ;-)

Az első tag 2 hét alatt készült el, a cérnázás után, mindent rögzítettem kétkomponensű műgyantával, aztán az egész tagot lelakkoztam akril lakkal. 

Következtek a drótgyűrűk, a hiányzókat meghajlítottam, a talpakat kikalapáltam, és szépen központosan felragasztottam a botra. A cérnázást már rutinosan végeztem, a részletekre nem térek ki, mert az interneten számtalan, videó, kép segíti a kezdő bot építőket.

A puding próbája az evés, sokan mondtak, sok mindent, mikor megtudták mit csinálok, voltak szkeptikusok, hogy ilyen öreg bottal, nem lehet, meg úgyse sikerül, meg eltörik, meg stb.... Ez engem csak még jobban sarkalt, hogy az elkészült tonkin nád legyező botommal halat is fogjak, és megtudjam mire képes a matuzsálem....

Az első bevetés előtt még teszteltem egy kicsit, lengetem, dobtam vele, jól működött... minden hiedelem ellenére. Persze nehezebb, lassabb, lomhább, mint egy mai carbon bot, de éppen ez az amiért szerethető, szerintem.... A horgászat  ezzel a bottal, visszatérés a régmúlt időkbe, már, már tradíció.    

Kovács Sinkó Leventétől már lassan másfél éve kaptam egy általa kötött legyes szettet, amire úgy vigyáztam, mint az aranyra, ezért nem is használtam a legyeket, de most a nádbot megérdemelte Levente egyik legyét. 

A bot, a légy és a kis Medalist orsó tették a dolgukat, a domolykók, meg ették a legyet, február ide, vagy oda, ilyet még ők sem láttak! Én meg egyre jobb, és pontosabb dobásokkal a bokrok szélét céloztam.

Ki tudja hányadik halát fárasztotta ki ez bot, milyen élete lehetett az újjászületés előtt, milyen vizeket, milyen tájakat láthatott???  

Más halakat is  érdekeltek Levente legyei, vörösszárnyúak és kis balinok rontottak rá a légyre, mintha egy áprilisi napos délután lett volna, annyi halat fogtam... Elvarázsol a régmúlt, egyre inkább, nem kell mindenféle drága szett, a halat meg lehet fogni anélkül is, régen is, most is, persze egy életen át tartó tanulás árán, mert hiába a világ minden horgászbotja, ha nem tudjuk hol keressük a halat....