Ülök a víz partján, nézem a csapatot, nagyobbnál, nagyobb halak cuppantják be a leeső virágokat, varázslat részese vagyok, tavaszi varázslat.
Dobok egy polifoam léggyel, de nem jól, ezért gubanc lesz a vége, ilyenkor kell, nyugton maradni, újrakötni, és dobni a következőt. Meg is teszem csendben, újra dobok, legyem egy árny felé úszik, pár feszült másodperc és az árny beszippantja! Bevágok, érzem megvan, megbolydul a csapat, megint jönnek utána mint a nagynál, csak most mind nagyobb, mint ami a horgon tekereg.. Fárasztok nézem a többit ès boldog vagyok, hogy ezt átélhetem, ennyi nagy domolykót egy helyen! Megszákolom, fényképezem, örülök. Szépen elúszik, remélhetem, találkozunk még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha van mondanivalód, írd meg.