Legyezés, legyezés, legyezés.

Mostanában a legyezés köti le a horgászatra szánt időmet, csatorna, patak, folyó, mindegy, csak legyen hely lengetni a legyet.

Kisebb nagyobb sikerek tarkítják azt a rögös utat amit a legyezés kitanulása jelent nekem. Azt már megtanultam, hogy soha nincs ideális víz, és időjárás, hol a nád akadályoz, hol a hínár, vagy az erős szembe szél. A halak mérete nem nagy, viszont a mennyisége az nagyon sok, míg nem legyeztem, nem volt olyan pecám ahol minden dobás hal fárasztással végződött, most hogy túl vagyok néhány ilyen horgászaton, már mindig viszem a legyes botot is...

A gázlóruha fantasztikus találmány, amíg csak neoprén csizmában jártam a vizet, nem tudtam mi az a komfortérzet, kívül belül vizes voltam, nem így a gázlóruhában! Órákat lehet benne a vízben horgászni úgy, hogy nem érzi az ember a hideget, persze ehhez kell egy polár alá öltözet. 

A tenkara botomat otthon felejtettem, pedig most ki tudtam volna próbálni a "tudását". Azért legyes bottal is jókat szórakoztam, sodrásnak felfelé dobva a legyet meg, meg húzva, jöttek a domik. A méretük ismét nem érte el az áhított határokat, a nagyok nem mutatkoztak.

Balinkák is megkívánták a friss levegőt, jó látni, hogy sok kölyök balin éldegél a vizekben, remélem többségük megéri majd a felnőtt kort. Már ezek a kis balinok is csattanósan rabolják el a legyet, és úgy fickándoznak, hogy nem mindig sikerült épkézláb fotót lőnöm róluk.

A kora őszi vízpart színei meseszerűek :)

Jártam az Öreg Dunán is, csak nem szerencsével... az idő megtréfált és lecsapott a keleti szél. Fonnyadt hal legyemet csak a sodrással tudtam irányba és tőlem elterelni, de azon kívül, hogy vizes lett, semmi érdemleges nem történt vele. A legyezést továbbra is gyakorolni fogom, már csak néha jó horgászidőt kellene kifognom és éhes halakat :)) 

Teljes harci felszerelésben, jöhet a monszun és a tornádó :)

Megnéztem egy pár évvel ezelőtt felfedezett hódgátat, a környék változásai mellbe vágtak. Teljesen letarolt part fogadott, elhagyott hódvárral, és a gát omladozó maradványaival. Remélem nem ez a hódcsalád és gát volt a Vad Szigetköz című természetfilmben...mert akkor nagyon szomorú a filmen kívüli vég... Legalább a környékét hagyták volna érintetlenül, akkor a hódok se mennek el, vagy lehet nem elmentek.... Ilyen az ember....