Nyárutó, legyes bottal, domolykókkal...

Október van valahol Európa közepén, egy a hegyekből induló, de a síkságon megszelídülő patak partján. Nyári szélgyerekek kergetőznek a nap szítta tarlón, por katonákkal hancúrozva, délibáb lebeg a távolban, szinte perzsel a levegő.

Néhány megsárgult levél kavarog a porkatonák mellett, aztán hirtelen Ősz ifjonc szelek zúgnak át a földeken, levél esőt hozva magukkal. A nyári szél gyerekek visongva menekülnek el a délibábos pusztaságba. A kis patak vize egyre hidegebben locsogva folyik, minden cseppje a Fekete tenger felé, mire eléri a nagy sós vizet, az itteni táj már zúzmarával borítja be a nádasait, partjait, sietnie kell, hamarosan itt a tél... Most azonban még a napsugarak melegében sütkéreznek a domolykók, örömteli napok ezek, Kajakos tudja ezt, kincset érő örömteli napok. Lassan óvatosan közelíti meg a patak partját, minden lépés után, mint a vadászó róka, megáll és vár! A domolykók mit sem sejtve állnak a sodrásban, a kicsik csapatokba verődve mint egy seregélycsapat cikáznak az átlátszó vízben. Egy pillanatra megállt az idő, a kis patak, a domolykók meg Ő. Érzések ezek, ezerévesek, kortalanok, a vadászó ember érzései, mindegy, hogy csonttűvel, vagy dárdával, netán a mai kor high-tech felszerelésével, az ösztön a régi. 

Éhes domolykók csapnak rá a felkínált légyre, saját készítés, jóleső érzés. A tökéletes horgásznap, tökéletes vízzel, és csodaszép halakkal. Kajakos már arra gondol, ez az utolsók egyike, aztán öt hónap böjt, a legyes bot tokjában alussza át a telet. Most azonban még dolgozik a bot és a kis orsó, jönnek a szebbnél, szebb domolykók  dobásról, dobásra. 

Minden úgy történik, ahogy előtte, lengeti a legyet, óvatosan beejti, meghúzza, aztán jön egy tolóhullám, de ez nagyobb, mint eddig, elkapja a legyet, Kajakos bevág, a hal kitör, oldalra, be a nádba! Gyorsan szedi be a zsinórt, ahogy tanulta, erősen de mégis finoman, ott van előtte a nagy domi!! Megfogta a bandanagyot! Remegő kézzel meríti ki a halat. A szikrázó napsütés, a csobogó, locsogó patak látványa, és a bot mellet fekvő hatalmas domolykó teljessé teszik ezévi a műlegyes kalandjait....

A többi hal, már csak a ráadás, pedig jönnek még szép számmal, kisebbek, nagyobbak. Horgászik amíg el nem fárad, néha már csak figyel, a lába alatt úsznak el a bandák. Nem akar többet, ha jövő tavaszig nem fog akkor is lesz miből emlékezni, ezért jó leírni, ezért jó fényképezni.

Időjárás: 24 C, tiszta ég, szélcsendes idő.