Keresés a blogban

2013. okt. 23.

Nyárutó, legyes bottal, domolykókkal...

Október van valahol Európa közepén, egy a hegyekből induló, de a síkságon megszelídülő patak partján. Nyári szélgyerekek kergetőznek a nap szítta tarlón, por katonákkal hancúrozva, délibáb lebeg a távolban, szinte perzsel a levegő.



Néhány megsárgult levél kavarog a porkatonák mellett, aztán hirtelen Ősz ifjonc szelek zúgnak át a földeken, levél esőt hozva magukkal. A nyári szél gyerekek visongva menekülnek el a délibábos pusztaságba. A kis patak vize egyre hidegebben locsogva folyik, minden cseppje a Fekete tenger felé, mire eléri a nagy sós vizet, az itteni táj már zúzmarával borítja be a nádasait, partjait, sietnie kell, hamarosan itt a tél... Most azonban még a napsugarak melegében sütkéreznek a domolykók, örömteli napok ezek, Kajakos tudja ezt, kincset érő örömteli napok. Lassan óvatosan közelíti meg a patak partját, minden lépés után, mint a vadászó róka, megáll és vár! A domolykók mit sem sejtve állnak a sodrásban, a kicsik csapatokba verődve mint egy seregélycsapat cikáznak az átlátszó vízben. Egy pillanatra megállt az idő, a kis patak, a domolykók meg Ő. Érzések ezek, ezerévesek, kortalanok, a vadászó ember érzései, mindegy, hogy csonttűvel, vagy dárdával, netán a mai kor high-tech felszerelésével, az ösztön a régi. 




Éhes domolykók csapnak rá a felkínált légyre, saját készítés, jóleső érzés. A tökéletes horgásznap, tökéletes vízzel, és csodaszép halakkal. Kajakos már arra gondol, ez az utolsók egyike, aztán öt hónap böjt, a legyes bot tokjában alussza át a telet. Most azonban még dolgozik a bot és a kis orsó, jönnek a szebbnél, szebb domolykók  dobásról, dobásra. 




Minden úgy történik, ahogy előtte, lengeti a legyet, óvatosan beejti, meghúzza, aztán jön egy tolóhullám, de ez nagyobb, mint eddig, elkapja a legyet, Kajakos bevág, a hal kitör, oldalra, be a nádba! Gyorsan szedi be a zsinórt, ahogy tanulta, erősen de mégis finoman, ott van előtte a nagy domi!! Megfogta a bandanagyot! Remegő kézzel meríti ki a halat. A szikrázó napsütés, a csobogó, locsogó patak látványa, és a bot mellet fekvő hatalmas domolykó teljessé teszik ezévi a műlegyes kalandjait....


A többi hal, már csak a ráadás, pedig jönnek még szép számmal, kisebbek, nagyobbak. Horgászik amíg el nem fárad, néha már csak figyel, a lába alatt úsznak el a bandák. Nem akar többet, ha jövő tavaszig nem fog akkor is lesz miből emlékezni, ezért jó leírni, ezért jó fényképezni.






Időjárás: 24 C, tiszta ég, szélcsendes idő.

6 megjegyzés:

  1. Ej! Ezek a vízben fotózott domeszos képek! Ej, ej!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A képek...és az írás? Vagy csak a képek ;-) A modellek feltűnően fotogének voltak :))

      Törlés
  2. Ja, natürlich, minden natyon szep, minden natyon jo! At írás is, de ne gondold ám, hogy minden bejegyzésed alá lelkendező pozitiv kritikai megjegyzést teszek. :( Attól még tetszhet.
    Élő domolykót talán évtizedek óta nem láttam. Errefelé (Dél-Alföld) nem nagyon van, pedig gyerekkoromban a kedvenc célhalunk volt pecázáskor (még dunántúli koromban). Így a képeid emlékeztetnek erre a ksi halacskára. Anno (32-35 éve) nem volt UL cuccunk, spicc botunk. Én menő voltam egy kis Shakespeare elsőfékessel az úttörő botomon! A domi fogás főleg abból állt, hogy élő sáskát, rovarokat tűztünk a horogra, néha szilvadarabot, eperfa termést, és némelyünknek volt "köröm villantója" kicsi körforgója. Legyeztünk is, vékony hajlékony fűz, mogyoró pálcára kötöttünk damilt (20-as alatt nem dolgoztunk), az orsó két szeg volt, a gyűrűket is mi gyártottuk, a légy élő volt, gyufaszál szolgált úszóként s dobálni kellett jó sokat. Domi, sügér, bodorka, vörösszárnyú jött rá, meg néha küsz. Akkoriban még megtudtam kötni a 20-as horgot. Most már a 14-el is küzdök. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig a pozitív visszacsatolás az fontos :)) Ilyenkor döbbenek rá, mert amúgy csak puffogtatok a virtuális térben. A gyerekkori spiccbotos, szöcskés, domis történet az velem is megesett, sőt még én is mogyoróvesszőből csináltam a botjaimat, téglával húzattuk míg megszáradt, hogy jó egyenes legyen, a horgot gombostűből csináltuk, az úszót meg az udvar kakasának szárnytollaiból ;-) szegényt majdnem megkopasztottuk :))

      Törlés

Ha van mondanivalód, írd meg.