Csatornán gumicsónakkal.

Jeges már a határ, fagyosan bólogatnak a nádbugák, a tél egyre jobban szorongatja a vizeket. Kockásra fagyott induláskor a gumicsónakom, ropogott a jég rajta, kissé féltem is talán nem bírja majd, de beszállás után már nem aggódtam.... A lényeg végre vízen voltunk!  

Az ilyen pillanatokat szeretem, a vízen minden olyan csendes, nyugodt, a lassan felszálló pára, a felkelő nap érdekes összképet tud nyújtani. Szinte szégyelltem magam, hogy egy apró csobbanással megtörtem a csendet, mikor az első dobással vízre ért wobblerem.

Az őszi bőség ideje lejárt, a halak már nincsenek csapatostul az ilyen vadvízen, kitartó horgászatunk jutalma egy eltévedt domolykó volt. Ami a hideg víz ellenére majdhogynem csuka módjára viselkedett! Érdekes hogy a csukák nem voltak aktívak, egyetlen rávágás, utánanyúlás, leakadás sem volt... Az "egyszem" domi azért engem kárpótolt a csukákért, de Z-nek csak a csodás nap jutott.  

Na meg a még bandázó keszegek közül egy véletlen halacska, aki levegőre kívánkozott. A keszegek ott voltak, a csukák őket ették, nem a műhalat, hát nem hülyék, ha van élőhal is, hogy mi kopogós halainkat egyék! Ennyit adott a kis csatorna most, talán majd a következő pecán, talán majd akkor...Mindig remél a horgász..

Végezetül megint idézek a Merített Örökség című Szigetköz antológiából:

/Gellén Imre: Szigetközi rquiem/

Roppan a fény a holdszínű jégen

Tükrében fürdik a bóbita nád,

Fénylik a sóhaj az éj sűrűjében

Pattanni készül a fűzfavirág

Sírnak a csillagok, hullik a könnyük,

Szél hátán jégvirág illata száll,

Csókízű szellő szárnyal a fák közt,

Surranva húz el  a vadkacsapár

Csobban a márna, eltűnik újra,

Zizzenve libben széjjel a sás,

Gyönyörű torpedó, jégmadár röppen,

Hullámot csókolva pittyen a jász.

Szememmel érzek, szívemmel látok,

őrzöm a partot, nyűgöz a táj,

Gondom elillan, nyugalom harsog,

Lelkem e csodától égi madár.

E megsebzett bölcsőben harcol az élet,

Fájdalma már-már az egekben jár, 

Természet bölcsője, szeretlek téged!

Éltem vagy Szigetköz, holtomig várj.