Egy kis csuka.

Szeretek egyedül lenni a vízparton, télen csendesen lopakodva, sok mindent lehet látni, madarakat, víz közelében élő állatokat. A növénytakaró hiánya miatt meg olyan helyeket, amiket majd nyáron meg tudok horgászni, de a zöldben nem biztos, hogy felfedezném.

Egy vadalma élete. Akár ezt a címet is adhattam volna a bejegyzésnek. A fejemben kész van egy kis novellácska erről az almafáról, de idő hiányában, nem írom le. Sokat jártam a partokat, kevés sikerrel, vagyis, hogy szinte a nullával egyenlő sikerrel, mert csak egy kis csukát csaptam be. Nem sok, talán idén az utolsó halam...

Olyan szakaszokat találtam, amikre azt tudom mondani, hogy meseszépek, jövőre kajakkal biztos megjárom ezeket a vizeket. Domolykók biztosan vannak errefelé, most nem sikerült egyet sem találnom, csak egy megtermett jászt ugrasztottam ki a csendes sekélyesből. Ő jelezte nekem, mekkora halak élnek itt!

Menyhalaztunk is de nem fogtunk, legalábbis mi nem, pedig mások igen, igaz nem sokat, csak egyet- kettőt. Ki kellene menni sokszor akkor, talán lenne esély fogni. Talán majd ezt is jövőre bepótolom, mert már régen nem volt menyus a kezeim között...

A szemközti tűzről készítettem néhány képet, tök sötétben, így  sikerültek, kézből fotóztam, hosszú expozícióval, állványról biztos jobbat lehetett volna csinálni, de azért így is érdekes lett.. 

Valaki játszott ezzel a szarvas koponyával, és kirakta az egyik híd korlátjára, ráadásul, valószínű orvvadászok ejtette zsákmány lehetett, mert le vannak fűrészelve az agancsai. Nem csak a halat lopják, hanem a vadat is a Szigetközből.....