Egy dunai süllő emlékére.

Hajnali 2-kor nem bírtam tovább, felkeltem, a már megszokott, beidegződött mozdulatokkal, pakoltam és indultam az Új Dunára. Kajakos horgászat, nem sok volt ebben az évben, hosszú tél, nagyon magas hosszan tartó árvíz, utána meg megközelíthetetlen sáros iszapos Duna part hetekig..... De most hogy az autóban ülve kajakkal a csomagtartón szelem a kilométereket, a sötétben, izgatott vagyok, le tudom-e tenni a hajót?? Pünkösdkor magas víznél, a megszokott helyen sikerült vízre szállnom, most ugyanott a kisebb víznél milyen lehet a part... Kérdések cikáznak bennem, izgalom, a várakozás izgalma...

Kiérve a partra, fejlámpám fényében, lebotorkáltam a vízig, szinte csúsztam, másztam, kb három métert kellet lefelé mennem mire elértem a vízig, ahol meg összefüggő iszapréteg fogadott. Egy kis iszaptól nem ijedek meg! Lehúztam a hajót, felszereltem és az iszapon keresztül húzva vízre szálltam. Végre kint voltam, az érzés mindenek feletti! Egy jól ismert kövezéshez eveztem, Balin táncra készültem, volt is néhány rablás, fröcskölés. Nagyobb halak ugráltak ki a vízből, talán márnák, vagy paducok. A kövezés nem volt üres, egy csónakos spori, már pergetett, a csónakja mellől a köveken állva. Összenéztünk, aztán én szépen lejjebb csúsztam a hajóval, majdnem a kövezés végéig, ott aztán elkezdtem dobálni lefelé, de csak a csendes oldalt, mert ha átdobtam a köveken akkor az erős sodrás, mindig nekitolta a wobblert, a zárásnak. A balinok nem jöttek, cserélgettem sok csalit, de semmi... A spori meg mellém dobált, a sodrós oldalra, ott mindig rabolt valami, erősen, nagyokat fröcsögve, de nem tudta megfogni..... Aztán összepakolt és elmotorozott, több se kellet nekem, átdobtam a köveken egy Rapala Husky Jerk silver blue woblerrel, lesz ami lesz alapon.. Keresztbe húztam a sodrással, és egyszer csak elnehezült a bot, én meg bevágtam!! Már rúgott is valami a mélyben, de nem tudtam felhozni, türelem, ilyenkor ez a legfontosabb, próbáltam a kövektől távol tartani, nehogy elvágja a 18-as monofilt valami... Nem akarta megmutatni magát, tudtam nem balin lesz, de, hogy mi azt csak akkor láttam, mikor felfeküdt a vízre! Süllő az! Süllőt fogtam a Dunán, kajakból! Huhh! Megláttam, hogy milyen szép, és az egész olyan álom szerű lett! Lassan a merítőhöz húztam és egy jól irányzott alámerítéssel megvolt! Egy gyönyörű dunai süllő, tíz balinért nem adtam volna oda!

A nap további részében még kerestem balinékat, de már csak a szállodahajók hullámaival küzdöttem. Mint valami vándorló dinoszauruszok, jöttek egymás után. Iszonyat mennyi szállodahajó járja a Dunát.

A napfelkeltét még megvártam, ezzel a jelenséggel nem tudok betelni, pedig láttam már néhányszor. Vízen a hajnal sokkal szebb, mint bárhol máshol. Sziesztáztam kavicspadokon, megreggeliztem és jóllakottan, megelégedetten a nagy fogással, elindultam haza. A süllőt is vittem magammal, vasárnapi sült süllő lebegett a szemem előtt.

Hazaérve gyorsan megpucoltam, beirdaltam, fokhagymás vajban megfürdettem, besóztam, aztán egy kis előfőzött krumplival kibéleltem, mellé is tettem a krumpliból. Az egészet egy fél citrom levével lelocsoltam és sütőben alufóliában megpároltam, az utolsó 10 percben az alufóliát megbontva megpirítottam. Isteni, mennyei, csemege volt az egész családnak!

Vízállás: Dunaremete: 122 cm, Bős 180 cm, vízhőmérséklet: 19 C, légnyomás 1011 hPa állandó, levegő hőmérséklet 27 C, frontmentes, szélcsendes idő, felhőtlen égbolt.