A kis süllő, a balin, meg a domolykók.

Korai kelés, ez a lényege a folyóvízi pergető horgászatnak! Fogyó félholdnál de még az éjszaka közepén indultam, mert a tervezett befolyóhoz kb 5 km-es hegymenetben történő evezéssel lehet odajutni, ahhoz viszont idő kell. Mikor kiértem és lementem a vízhez jött a meglepetés! A vízig eljutni száraz lábbal lehetetlen, kb fél métert ment le és ahol a hajót vízre akartam tenni ott most iszaptenger fogadott! Döntenem kellet vagy nyakig merülök a bűzös iszapba mire a hajót minden felszerelésével vízre teszem, vagy előveszem a "B" tervet. Utóbbit választottam, ja még nem mondtam a Mosoni Duna kajakos horgászata volt most tervbe véve. Még volt időm hajnalig bőven, ezért másik helyet kerestem, emlékeimben élt még, hogy gyerekkoromban sokat fürödtünk egy gázolósabb szakaszon, oda mentem, tudva, hogy alacsony víznél is a kavicsos parton le tudom tenni a hajót a vízre. Viszont így a befolyó horgászata meghiúsult. Innen csorogva tudtam elérni szintén egy patak torkolatot, így elindultam az éjszakába, gyenge holdfénynél a Mosoni Dunán. Fél óra csorgás és eredménytelen pergetés után egy sóderes szakaszon kiszálltam nyújtózni, és partról kezdtem horgászni, nem is eredménytelenül mert életem első pergetve fogott süllője akadt horogra! Egy mini süllő de nekem maga a tökély, végre ezt a halat is megfoghattam! Apró lépés, de fontos nekem minden egyes új halfaj, pergetve. Ez a kis süllő már bearanyozta a napomat, ezért boldogan indultam tovább a befolyóhoz.

Megérkeztem egy sziget csücskéhez kis halak szedését láttam a mellékágban, ezért a homokpadra csusszanva kezdtem vallatni mindkét part menti részt. Nem is maradt árván a kenart wobblerem, erőteljes ütés után meglódult valami, és pár perc múlva kezembe volt a támadó balin, később még egyet sikerült megcsípnem de mire kamera elé tereltem volna kereket oldott.... biztos nem volt fotogén alkat :-) A spiccen már "szétdúltam" a halakat ezért továbbálltam.  

Megpróbáltam a mellékágba behajózni, de bedőlt fákba ütköztem, kiszállni meg nem tudtam, hogy a túlsó részt megnézzem mert a part süppedős iszaptenger volt... A víz sodrása is elég kemény volt, ezért úgy döntöttem, hogy meghátrálok és visszamentem a főmederbe, hogy végre elérjem a patak befolyót.....

Megtaláltam, de amit láttam az semmi jót nem ígért! Sajnos a kevés víz miatt a patak bejárata is majdnem "vízmentes" volt! Valahogy átküzdöttem magam a kajakkal aztán feljebb eveztem, közben láttam egy kis csukát a kristálytiszta vízben. Kissé távolabb a patakot bedőlt fák keresztezték, úgyhogy nem tudtam feljebb menni pedig ígéretes helynek tűnt. Visszafordultam és elindultam hegymenetben felfelé, vissza az autóhoz aztán onnan még feljebb 4 km evezéssel jutottam el egy mellékágba ahol a nap további részét töltöttem nem hiába!

Megint egy mellékágban próbálkoztam mert biztató volt a hely, belógó bokrok, sekély víz, néhol gázolni lehetett benne, ezeket a helyeket szeretik a domolykók. A folyóba belógó szeder bokrok ágai elé ejtettem be finoman a wobblert mikor elmarta egy testesebb domolykó! Ilyenkor nem szoktam lehorgonyozni ezért a fárasztás közben szépen be vitt a sodrás a szederbokor alá, marasztaló tüskéi között vettem ki a gyönyörű domolykót! Elégedett voltam, mit elégedett boldog! Első pecám a Mosoni Dunán és ilyen ajándékokat kapok tőle! Több mint elég.

Azért a pecát még nem hagytam abba bár az idő már szorított, de a horgász láz dolgozott bennem, és ezen a helyen még számíthattam domolykóra. Már visszafelé csorogva  folyamatosan pödörtem a damilt, éreztem egy elnehezedést, - megint elakadtam a hínárban - meghúztam a botot, hogy kijöjjön és akkor elemi erővel megindult valami! Húha ez már nem pici - gondoltam - elkezdtem fárasztani és a küzdelem végén megláttam a nap fénypontját egy gyönyörű, gömbölyű, vörös uszonyos domolykót! Kivétel után megmértem, 1,5 kg- ot mutatott a mérleg! Lehet, hogy fogtam már ekkorát de sosem mértem, a hosszát még most sem, de többem kérdezték már tőlem: mekkorát fogtál? Nem mindegy? Nekem a kis domi is hal, meg a nagy is, persze a közvéleménynek nem mindig.... 

A nagy domolykó után már tényleg elindultam vissza, de csak úgy sodródva, közben pedig dobáltam a bokrok széléhez, mikor még egy kis domi jelentkezett a kenartra. Ezután már nem jött több hal, ezért most már evezőcsapásokkal is megsegítve magam, száguldásba kezdtem és a gps szerint 12 km/ó sebességgel is haladtam völgymenetben. Ami hegymenetben másfél óra volt az lefelé húsz perc... hiába egy embererős  a kajakom :-)) Mikor a kocsihoz értem, pihennem kellet mert nem bírtam volna felemelni a kajakot, szépen lassan elpakoltam, aztán erőművész gyakorlatok sorozatával felküzdöttem a hajót.... 

Hazafelé még megugrasztottam két pihenő őzet, sziesztáztak a szántás közepén, nagy porfelhőt kavarva iszkoltak az erdőbe, én meg haza...

Vízállás: Mosoni Duna, Bácsa: 42 cm, Hőmérséklet: reggel: 7,5C, délelőtt 18C, napos kissé szeles idő.