A mohos hátú küzdelme.

Vasárnapi kirándulást szerveztem a család felének, mert a másik fele külön utakon jár. Rövid csatorna pecát terveztem, meg akartam mutatni kicsi lányomnak néhány halat. Mondta is, hogy "Apa naaa hal, peca, piciii" meg ilyeneket. Édes az a gyermeki tudni akarás, ahogy beleveti magát mindenféle játékba, tevékenységbe.

Mindjárt első dobásra meg is lett egy kisebb domi, amit lányom hatalmas sikkantásokkal vett tudomásul. Kiemelést követően aztán közelebbről is megismerkedett a kis halacskával. Megint mondta a mondókáját "Apa naaa hal, pici, peca" vagy lehet, hogy fordítva :) aztán meg " Blanka pecaa, naaa hal" közbe mutatta is mekkorát fog majd.

Tovább mentünk a kis csatornán, és pár dobás után ismét hajlott a bot vége, megint egy kisebb domi kapta el a hornetet. Lányom már fél karnyi halakat mutogatott mikor meglátta mit fogtam, lehet Ő már sejtett valamit....amire én még gondolni sem mertem....

Feltámadt az addig sem tétlenkedő "Szél Kálmán", erőteljes rössel adva tudtomra, hogy eljött a távozás ideje, a halak is meggondolták magukat, mert több kapásom nem volt, így hát a hídhoz érve kiadtam a visszavonulást. Rövid peca volt, a szerelést elraktam, visszafelé már csak néha fotóztam egyet, meg búza kalászt szedtem a lányomnak, ismerkedtünk a sok virággal, kergetőztünk, szaladgáltunk, és csak úgy jól éreztük magunkat. A kocsihoz érve átnéztem az út túloldalára, ott van az én birodalmam! Sóvárogva néztem az erdő alján kanyargó vizet, és azon vettem észre magam, hogy bontogatom a szerelést.... Csak sok ott a szúnyog, a kislányom, és nejem nem tudnak oda jönni, pedig a zsilipnél, ott a bokrok alatt élnek a mohos hátúak, nagyok, nagyon nagyok! A határozat meghozatott! A szél még mindig erősen fújt, tehát a szúnyog hadat meghátrálásra készteti. Pár percet dobálok, ha nincs semmi akkor megyünk. Közben egy vízügyes ember jött enduro motorral, ellenőrizni a zsilipet, szóba elegyedtünk, hátha tud némi információt... Tudott is, még pedig azt, hogy miért nem fogtam a másik oldalon, mert a zsilip talán két hónapja is le volt zárva és csak most nyitották ki a napokban, ezért nincs ott domolykó, sőt még azt is mondta készségesen, hogy próbáljam meg ott a bokrok felett, mert ott mindig van hal :) 

Egyedül mentem, lopakodtam a víz partra, sejtelmes félhomály uralkodott, becéloztam a csatorna közepét, sodrásnak felfelé, aztán megsuhintottam a botot, de a szél félretolta a kis wobblert, és a csatorna szélén pottyant a vízbe. Gyorsan kitekertem és rögtön újra dobtam, most sikerült a bokrok mellé varázsolnom a hornetet, két tekerés, már majdnem kijött a bokrok alól, és akkor elnehezült a bot! Hirtelen megindult, én meg ahogy csak tudtam, húztam magam felé, mert ha bemegy a bokor alá, vagy a másik part szélébe akkor vesztettem. Kiáltottam: Megvan! Nagyon nagy! Lányom szaladt, mire odaért már feküdt a víz tetején, egy hatalmas domolykó! Ekkorát még nem fogtam ( kb 50+, 2,5-3 kg lehetett) , de nem is láttam, te jó isten, hogy veszem ki??? Persze, hogy nem számítottam ilyen halra, kezem, lábam remegett, az agyam azon járt mit csináljak.... Lőttem pár képet, még a vízben, aztán szép lassan húzni kezdtem magam felé, de kitört megint!! Csak el ne szakadjon a zsinór! Még otthon felraktam a régi nanofil zsinóromat, de most már titkon bántam, mert tavaly se voltak jó tapasztalataim vele.... Ismét odahúztam magamhoz, szépen lassan, már megfogtam a nyakát mikor megint kitört! Miért nem hoztam szákot? Villogott a kérdés bennem, de most nem volt mit tenni, megpróbáltam még egyszer hozzám terelni. Sikerült fogást találnom rajta, erősen megmarkoltam a tarkóját, de láttam rajta egy iszap foltot és meglengettem, a vízben, hogy lejöjjön róla, több se kellet neki, megint kiszabadult a kezemből, de ezt a kitörést már a nanofil zsinór halk pendüléssel vette tudomásul!!! Elment, torkában egy wobblerrel.... Csak álltam a parton, mélán, cidriztek a lábaim, fogtam az üres zsinórt, és lassan rájöttem nem lesz közös fotó....

Visszatekintve az eseményre, hibák és hiányosságok láncolata kellet ahhoz, hogy a kiemeléskor el tudjon szökni ez a hatalmas domolykó. A nanofil zsinórban már csalódtam régebben, most adtam még egy esélyt neki, nem kellet volna.... lehet, hogy k@rva jó zsinór annak aki nap, mint nap használja, és nézegeti az utolsó tíz métert, hogy szálszakadt-e vagy nem, de nekem nem jött be, ezért nem is fogok többet ilyen zsinór feltenni az orsóimra...... Szákot mindig kéne magammal vinni, ez nagy hiba volt, hogy nem így tettem. A fotózást mindig fontosnak tartottam, ezért mosogattam a halat, hogy jó képet tudjak róla lőni, ez is nagy hiba volt, "lehet ezentúl nem érdekel, hogy sáros kép készül a halamról", de aki fogott már nagy halat az tudja, hogy a parton nem lehet  sokáig, mert különben összeveri magát, kiszárad, és megdöglik.... Nagyon kevés az olyan képem amikor bot mellet, vagy fűben fényképeztem, ezt a halat is kézben tartva fotóztam volna.... Az utolsó amit megértettem, hogy a nagy hal bármikor jöhet, tehát arra mindig számítani kell!! Egy vigaszom azért van a fárasztást sikerült levideóznom. Remélem a hal meg, túléli majd ezt a találkozást....

 Párat még dobáltam, már monofil zsinórra cserélve, és jött még egy nagyobbacska domi vigasztalásnak. Lányom egész úton hazafelé, kezeit széttárva mondogatta " Apa naaa hal, Blanka piciii". Lesz még olyan, mikor kézbe vehet egy ekkora domolykót.....

Hőmérséklet: 27 C, vízhőmérséklet: 16,7 C, szeles, felhős, változékony idő.