A műlegyezés öröme.

Kedvenc kis vízfolyásomon, próbáltam szerencsét, először pergetve, de a vizet annyira benőtte már a vízi növényzet, hogy szinte lehetetlen a pergetés, azért így sikerült néhány domolykót elkapnom. A sok hínár húzogatást, és töklevélbe akadást megelégelve elraktam a pergető botot és a műlegyes botomat szereltem össze.

Az előző műlegyes próbálkozásom nem járt sikerrel, így most újult erővel álltam neki legyezni, mert a kitartás fél győzelem :) Láttam nagy domolykókat, kb 50-60 cm-es példányok úszkáltak ki, be a töklevélből, de rá se bagóztak a legyeimre, sőt a kisebbek se nagyon akarták elkapni őket. Megpróbáltam majdnem az összes legyemet, száraz legyet, streamert, nedves legyeket,  a nyerő végül a félszáraz légy lett, ami nagyon lassan süllyedve már elég csábító volt.

Belejöttem, örömködtem, végre volt sikerélmény, de azért akadtam be sokszor, téptem nádat, vágtam fűzfaágat, húztam ki hínarat..... A tisztább szakaszokon, rájöttem, hogy az orsó dobással sokkal könnyebb a legyet eljuttatni a megfelelő helyre, ezután már szinte csak így dobtam. Cserélgettem a legyeket, és más légyre is lett kapásom, ami egyre nagyobb önbizalmat adott. Addig gyakoroltam míg a legyet már egészen pontosan a halak szájához tudtam dobni, és a beeső legyet mindig leszedték, függetlenül attól, hogy milyen volt. 

Nem csak domolykót fogtam, hanem vörösszárnyú keszeget is, nagyon lassan süllyedő félszáraz legyemet nézegette, aztán egy hirtelen mozdulattal bekapta, gyorsan bevágtam és meg is volt. A kapásokat mindig láttam, és akkor vágtam be, ez a módszer azért nem olyan hatékony, mert nagyon sok halat elvesztettem, volt hogy a hal szájából jött ki a légy, volt, hogy bevágás után nem akadt rendesen és úgy ment el. Ezen a technikám még finomítanom kell, talán a kapásjelzős módszerrel.... Mindenesetre már várom a következő alkalmat, hogy  a legyes botomat használjam.