Vizes, esős hajnal köszöntött be, előző este már felraktam a hajót a tetőcsomagtartóra, mondanom se kell az aljában állt a víz.... Hajnalra elállt, már csak csepegett egy kicsit. 4-re ígérkeztem Z-hez, kicsit korábban mint kellene de nem baj ha van idő, érhet meglepetés a régen látott vízen. Odaértünk, még sötét volt mire minden bekerült a hajóba. Vártunk egy negyed órát mire pirkadni kezdett és nekiindultunk az idei első csukázós, gumicsónakos pergetésnek. Előző nap engedtek vizet az ágrendszerbe, kicsit megáradt és zavaros lett, ez semmi jót nem jelentett...... A tavaly jól bevált csukás helyeket kezdtük vallatni de nem sok sikerrel.... Kitartóan dobáltunk helyet változtatunk, csalit cseréltünk de nem sikerült még egy kósza kapást sem összehozni. Nem jó ez így, amikor már görcsösen akarjuk a kapást, semmi nem úgy sikerül ahogy az ember eltervezi. Váltani kellet, mégpedig teljesen, helyet, módszert, keresett halat. Mondtam Z-nek menjünk az ágrendszer sodrósabb részéhez és kezdjünk el balinra és domolykóra vadászni.
Egy kanyarulathoz mentünk, ahol tavasszal leakadt egy balinom, Z mivel nem volt csak csukás szerkója és mivel egész délelőtt nem fogtunk semmit, úgy gondolta inkább pihen és kényelmesen elnyújtózva a hajóban, rágyújtott egy cigire. Én felraktam a kis mitchel privileg botomra, egy piros fehér mélyen járó hornettet és elszántan szűrni kezdtem a vizet, első dobásokra nem jelentkezett semmi, akkor néhány kishal szedését láttam meg Z oldalán, mivel ő nem pecált ezért én suhintottam oda a salmo-t, nem hiába! Tompa elnehezedést éreztem és már tudtam valamelyik vízi farkas elkapta a csalit! Óvatosan fárasztottam és mondtam Z-nek: Látod? Megjött a hal! Igazi csupa izom dunai domolykó, de szeretem ezeket a halakat! Már nem lesz betli ezen a napon, de Z még nem fogott semmit..... Viszont lelkesen nekiállt pergetni a tőlem kapott mélyen járó salmo-val.
Kicsit lejjebb csorogva, elértünk egy gyorsabb szakaszhoz, rendületlenül pergettünk, belógó fűzfák és szederbokrok alá dobáltunk, én bekapcsoltam a kamerát....
- Z kérdezte: érzed a halat azért kapcsoltad be?
- Igen érzem, itt lesz domolykó! Dobálj ki a fák alá! Gyorsan mert egy dobás és már túl is mentünk ezen a szakaszon! Mire ezt kimondtam Z boldogan felkiáltott!
- Megvan!
- Erre én is : megvan Z!
Hirtelen nem tudta, hogy én is fárasztok, egyszerre volt kapásunk! Az övé szép testes mohos domolykó, az enyém egy kölyök. Végre az egész napos pergetés meghozta a halat Z-nek is ( sajnos kabátba akadt), ha nem is teljesen, mert kiemeléskor a mohos öreg domi csapott kettőt Z kezében és már úszott is tova.... de megfogta és ez a lényeg.
Én boldogan engedtem vissza az enyémet Z meg törölgette a halas kezét :-)) Ennyi fért az időnkbe de ez a horgászat megint bizonyítja ha nem találjuk a halat az nem jelenti azt, hogy nincs a vízben csak éppen akkor nem ott ahol mi is keressük. A kitartás és folyamatos változtatás kell ahhoz, hogy ne betli peca legyen a nehezen megszervezett horgászat. Hazafelé arról beszélgettünk lesz következő alkalom csak az időpont kérdéses.....
Vízállás: Dunaremete 60 cm, áradó víz, hőmérséklet: 16C, felhős ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha van mondanivalód, írd meg.