Ködös hajnal az Öreg Dunán, balinokkal keringőzve ( Atyafinak ajánlva ).

Nyálkás, hideg, kellemetlen őszi reggel, de én már kint voltam a vízen, mikor még csak derengett az ég alja! Atyafi! Ezt a napot neked köszönhetem, ha összejött volna a kajakos, sátras, pergetős, halfüstölős peca a Dráván ( ami késik nem múlik ) , akkor most nem írhatnék balin hordákról, halak eszelős támadásáról a dunai ködben :-)) Viszont írhatnék hatalmas drávai domolykókról, vagy csukákról! Frenetikus hajnal volt, leraktam a hajót, minden csurom víz volt, szitált a köd, én meg még majdnem sötétben elindultam felfelé, ki a Duna közepébe! Buktak a márnák, volt, hogy majdnem a kajakba! Sejtelmes, borzongató idő volt, képzeljétek el mikor csak a köveken megtörő sodrás, nyaldosó, csapkodó hangját halljátok, meg néha egy, egy márna loccsanását..... aztán síri csend, csak az evező monoton loccsanása jelzi, hogy halad a hajó. Ez volt a tökéletes meditáció, ősszel, ködben, a partot nem látva evezni.... egy törékeny kajakban.

Na de aztán hamar beindult a verkli, egy kavicspad végén, surrogva, csobogva rohant a víz, én meg beálltam a kajakkal a csücsök mögé. Innen kezdtem el vallatni a sodrás közepét, nem sokat dobhattam mire bejelentkezett az első bálint! Ez igen jó kezdet és még hol van ennek a napnak a vége! Emlékszem tavaly sóvárogva néztem Atyafi és Tóth Gyuri blogját, minden bejegyzésben gyönyörű halak, szabadság, zabolátlan vadság! Most visszagondolva jobbat nem is tehettem volna, mint, hogy megvásároltam a horgász kajakom, köszönöm Atyafi és  Tóth Gyuri! 

Beindultak a halak! Kapkodták a kis kenartot, éreztem sokszor odaütnek de nem  akadt, aztán meg akadt, de csak rövid ideig, de azért sikerült egy ordas nagy jászt becsapnom! a kajak orránál rabolta el műhalamat! Micsoda nap! Ritkán adatik meg, hogy ekkor halcsapattal akadjak össze. De a köd nem akart szűnni, pedig az idő jósok napsütést jövendöltek, csak a Szigetközbe ez a jövendölés már nem jutott el..... 

Kiszálltam a hajóból és a vízben gázolva mentem a kavicspad vége felé, így dobáltam előre, mivel szétcsaptam a kajak körüli vizet a halak beljebb húzódtak, de nem telt el sok idő mikor ismét jelentkező akadt horogra! Vízben állva fárasztottam keményen küzdő ellenfelem, így egészen más mint a hajóban ülve, csorogva fárasztani, már attól féltem eltépi a 16-os monofilt! Azért lassan kifáradt és engedte fotózni magát, aztán köszöntem neki és mehetett vissza! 

Otthagytam a kavicspadot és feljebb eveztem, na ezt nem kellet volna! Olyan erős volt a Duna sodrása, hogy alig haladtam felfelé, csak szenvedtem, de eveztem, volt feljebb még pár rugany, amit meg akartam nézni. Nem sikerült, a folyó erősebb volt nálam, kénytelen voltam szlovák oldalon kikötni és pihenni mert nem bírtam a sodrással. Legyőzve, engedtem vissza a hajót és kezdetem csorogni lefelé, vissza a sódereshez hátha megnyugodtak a kedélyek és el tudok csípni még egy, két ordas bálintot...  

Ó te mennyei Duna, amikor adol az egyszeri embernek akkor két kézzel adod! Megakadt a nap hala egy megtermett mohos fejű balin koma! Gyönyörű, egészséges feje volt, ritkán látni ilyen jól képzett balint a Dunán, szerintem nincs elég kaja itt a szigetközi szakaszon ezért "sovánkák"  a balinok, de ez a balin testes volt, biztos csak turista lehetett, az alsóbb régiókból költözött fel :-)) 

Megvolt már minden amit ez a nap adhatott, ezért egy kis felfedező útra indultam megint, még nem voltam eléggé elfáradva ( azért a hátamon már fát lehetett volna hasogatni ) megnéztem még egy kavics padot, de ez már nem volt összekötve a Dunával, ezért nem is próbáltam meg horgászni mert a halak nem hülyék, innen már rég kimentek.

Nem maradt más hátra mint a legújabb horgony kötél rögzítő szerkezetem tesztelni az erős sodrásban, jól működik a szerkentyű, ezentúl többet fogom használni. Tesztelés után felhúztam a horgonyt és lassan visszacsorogtam a kikötési pontra, ólom fáradtan pakoltam ki a hajóból, vittem a kocsihoz cuccot, aztán vonszoltam fel a kajakot, és negyed óra pihenés után vettem a bátorságot, hogy felrakjam a tetőcsomagtartóra. Csurom vizesen, remegve, és teljesen kifulladva indultam haza, hogy másnap újra itt érjen a hajnal.... Nem mondtam még, de sátorozni akartam, sőt 50 km-t lecsorogni, csak az időjárás keresztül húzta a számításomat, szitáló ködben és egész nap vizesen nem kellemes élmény a horgászat, ezért maradt a napközbeni kajakos peca. Másnap már szerényebb eredménnyel...

Lesz majd videó is a yutube csatornámon erről az orbitális napról, csak egy kis idő kellene megcsinálni :-( de abból van a legkevesebb.

Vízállás: Dunaremete: 22 cm, hőmérséklet: 11C, Légnyomás 1005 Hpa, egész nap ködös, felhős idő.