Öreg Duna kajakkal, másnap.

Másnap reggel, kábán ébredtem, a kocsiban hagytam mindent és felkelés után rögtön indulhattam, ezért is egy órával később keltem..... Minden izom a hátamon sajgott és tiltakozott a mozdulatok ellen, fájt na, nagyon fájt! A hajó levétele és vízre rakása egy kínszenvedés volt, mert a köd erősen szitált és vizes, csúszós volt minden. A vízen már éreztem ez a nap nem olyan lesz mint az előző, majdnem 20 cm-t apadt egy nap alatt! Ahol a halakat fogtam, most éktelen nagy kavicspad fogadott, balinnak, jásznak nyomát sem láttam, próbáltam mindenféle műcsalival vallatni a vizet, de semmi.....

Fáradtságom nem múlt, viszont a kavicspad nem adott halat, ezért menni kellet, de hova? Felfelé nem lett volna erőm, ezért lefelé vettem az irányt. Majd csak lesz valahogy - gondoltam - ha vissza kell jönnöm, de ezzel akkor nem foglalkoztam, mert halat szerettem volna látni a kezemben. Két ruganyt már elhagytam és a harmadiknál letáboroztam, mert pár apró halmozgást láttam. Megreggeliztem, feltöltöttem kornyadt testemet energiával és nekiálltam a felső részt megdobálni, mondanom se kell hiába....

Visszaszálltam a hajóba, és lecsúsztam a rugany alsó részéhez, - később megbántam - elkezdtem a csücsök alatt befelé a sodrásba dobálni, egy mélyen járó hornettet, a nagyobbik fajtából. Nem hiába mert végre jelentkező akadt fáradozásomra, míg harcoltunk egymással nem figyeltem hogy, mennyit csorgunk lefelé, ezért mire kiemeltem és lefotóztam láttam, hogy a következő rugany vészesen közeledik felém! A halat gyorsan visszadobtam és őrült módjára, utolsó erőtartalékkal megfogtam a hajót! Nem lett volna erőm visszaevezni négy ruganyt.... A fáradtság teljesen letaglózott, ezért szinte nem is tudtam ép ésszel gondolkodni, a következő ruganynál azt hittem, ha elérek a csendes részen a csücskéig ott gyorsan áttolom a hajót, de a sodrás másképp gondolta és ahogy elértem a habosan rohanó vizet, úgy dobta az orrát oldalra, hogy azt hittem már nem ülök a hajóban! Azért sikerült stabilizálni, de fene nagy örvények és erők működnek a rugany végeknél..... Ebből az egész második napból egy tanulságot azért sikerült leszűrnöm, fáradtan soha többet nem megyek a vízre!!! Azért egy balint sikerült becsapnom :-)) 

A visszaút az minden volt csak szép nem, egyre lassuló evezőcsapásokkal a ruganyokat messze elkerülve eveztem felfelé, horgászni már nem volt erőm, csak arra koncentráltam, hogy visszaérjek. Sikerült, de ami utána következett az meg egy burleszk filmbe illő jelenet lehetett, aki kívülről nézte az biztos nem értette mit vonszol az a szerencsétlen mindig maga után, hol egy ládát, hol némi ruhát, aztán meg egy kajakot..... Piszkosul elfáradtam, és még hátra volt a hajó felrakása, na az volt az utolsó kegyelem döfés, harmadikra sikerült.... beültem a kocsiba és nem tudom meddig de pihentem egy kicsit, aztán irány haza, kipakolás, rendrakás, utána meg regenerálódás. Már gondolatban tervezem a következőt, hiába kell valami, hogy érezzem mi csak egy kis porszem vagyunk, ebben a sokszínű, csodálatos világban....

A kocsiból még lefotóztam egy jó helyet ahol érdemes lesz majd a legyes botot kipróbálnom.... de ez már egy másik történet.

Vízállás: Dunaremete: 15 cm apadó, hőmérséklet: 10 C, felhős, ködös, ködszitálásos idő.