Ismét egy patak, amely életeret ad a domolykónak, pedig a víz mélysége a legmélyebb helyeken sem több 30 cm-nél. Ez a kis víz tele volt mindenféle nagyságú domolykóval, mindenre rávertek amit bedobtam, viszont volt olyan wobbler amit csak kopogtattak, és volt olyan amit eszeveszetten támadtak. Egy fekete 3-as panther martin körforgó lett a nap csalija, persze ha lett volna kisebb méretű akkor sokkal többet sikerül megakasztanom, de így sem unatkoztam. Ha az ilyen kis patakok, vízfolyások kellő figyelmet kapnának, nagyszerű sporthorgász lehetőségek rejlenének bennük. Sajnos nem ez a jellemző, a Vízügyön kívül itt nem jár a kutya sem ( csak jómagam...) pedig ha megfelelően kezelnék ezt a kis vizet netán telepítenének bele pisztrángot.... de nem álmodozom. Nekem a domolykók is elegendő élmény nyújtanak az ilyen kis vizeken. Viszont a módszer amivel kergetem őket az lehet, hogy a közeljövőben változni fog..... de ez még a jövő titka.
Borongós, felhős, néha kissé szeles idő, hőmérséklet 16C.
Köszi!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :-)
TörlésCsak egy ilyen patak lenne legalább valahol a közelünkben!
VálaszTörlésMióta keresem ezeket a kis vízfolyásokat, rájöttem tele van velük a határ, nincs annyi időm horgászni mint amennyi kis patak csordogál a környéken!
TörlésHajrá (tudod miért)! :)
VálaszTörlésEszméletlenek a képek...
Holnap megyek gyakorolni :-) aztán majd meglátjuk.....
TörlésHa lenne egy jobb gépen.... hajaj! Milyen képeket lehetne készíteni.
Szia Ervin!
VálaszTörlésNagyon szép képek és nagyon szép halak. Sajnos, az ilyen kis patakok nagyon sérülékenyek és általában emberi akarat sincs, hogy megóvják őket. Hiszen a mai világban mivel érdemes foglalkozni? Kockatavak létesítésével, ahova a sok bojlis horgász családostúl jön, szórják a pénzt, fogyasztanak...
Ez a keserű valóság. Hamarosan írok erről a témáról egy történetet...
Üdv.
Tom
pecazas.blog.hu
Ezekkel a vizekkel senki sem törődik nálunk, jó példát vehetnénk a németektől, ott mindenki a magáénak tekinti az ilyen kis patakokat, tele vannak hallal, és hétvégente a családok az ilyen kis vízfolyások mellett piknikeznek és horgásznak, persze szigorú feltételekkel! Nálunk meg évente egyszer végigmegy a vízügyes kaszálógép és tessék lássék lekaszálja a partot de csak ott ahol látni az útról....
TörlésSzia!
VálaszTörlésÖrülj neki, hogy csak a vízűgy jár oda, más nem. Ha más megsejtené, hogy van benne hal, egy pillanat alatt lenulláznák a vizet, még az ebihalat is kifalnák belőle. Ilyen vízbe pisztrángot nem igazán érdemes telepíteni, a domolykó valószínűleg elnyomja (bár az Eger patakon úgy-ahogy működik a dolog), és az is könnyen meglehet, hogy nyáron túlmelegszik.
A fényképek meg k.rvajók, a domolykó feje oldalról nálam a hét képe. Ügyes vagy.
TT
Hát ha megtudnák melyik patak ez, lehet páran megszállnák és kirabolnák... Egyébként viszonylag gyors folyású és hideg a vize, meg tiszta kavics az alja, de nem vagyok szakember csak egy lelkes amatőr....
TörlésA dicséretet köszi a képek nevében :-)
Szervusz Ervin!
VálaszTörlésVéletlenül akadtam a blogra. Gratulálok hozzá! Örülök, hogy ennyi jó kis víz van arrafelé.
A patakpart rendben tartásához fűznék annyit hozzá - mint patakok védelmével és rehabilitációjával foglalkozó természetvédelmi szakértő, legyes horgász - , hogy az jogos igény, de a rendrakást hajlamosak vagyunk német mintára és városi szemmel nézni: nyírt gyep, beláthatóság, stb.
Szerintem jó, hogy csak évi egyszer van lekaszálva a part (és jó, hogy a kotrógép pedig otthon marad). Mégjobb lenne, ha ligeterdő lenne a partján és egy kicsit "visszavadulna" a meder. Ettől még nem lesz árvíz... viszont a halállomány védelme és javítása szempontjából az élőhelyfejlesztésnek lehet értelme.
Ugyan nehezebb horgászni egy fás mederben, de hűvösebb marad a víz, az árnyékoltság, fedettség és a nehezebb horgászat egyúttal védi a halakat is, nagyobbra nőhetnek, stb.
Kialakulhatnak mélyebb, alámosott részek, fennakadnak rönkök, stb... megannyi eszményi haltanya.
Eközben sok más állatfajnak is jobb lesz a patakpart és a meder.
Erre is van számos külföldi és kevés hazai példa. Itthon inkább törekvés van, de sajnos nem állami szinten, bár a jogszabályok lehetővé és kötelezővé tennék.
Itt nem értés van, kézzel-lábbal védekezés az ellen, hogy a patakok jobb halas vizek legyenek.
Üdvözlettel:
Dukay Igor
renatur@enternet.hu
70/235-02-54
Dukay Igor!
VálaszTörlésÖrülök, hogy egy szakmabeli is hozzászólt. Az én meglátásom, hogy az országban néhány helyen van jó példa a patakok kezelését illetően. A patakok, csatornák esetében sajnos az általános, hogy a vízelvezetést tartják előtérben a hatóságok, nem az életteret. Lehetne úgy kotorni, hogy kíméleti területeket hagynak meg, vagy a fákat néhány helyen nem vágják ki, de ez nem jellemző. A Vízügy mikor kotor akkor teljes hosszában csinálja, ha fakitermelés folyik az egyenlő a tarvágással.... Mi lelkes amatőrök nem sokat tudunk tenni ez ellen, legfeljebb annyit, hogy beszélünk róla és talán néhány szakember is olvassa a bejegyzéseinket. A legutóbbi bejegyzéseimben látható, hogy szigetközi rehabilitáció címén mi zajlik most a környéken. A természet visszahódított sok megbolygatott részt az elmúlt húsz évben, most mindent feltúrnak megint, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a biológiai sokféleséget, a halak ívását, a vízi szervezeteket. Egy dolog számít hogy elköltsenek 13 milliárd forintot, és ezt határidőre tegyék, aztán megint kell majd húsz év, hogy a sebek begyógyuljanak... Ha csak egy kicsit is foglalkoznának a természettel akkor az ilyen projekteket több évig elhúznák, több lépcsőben hajtanák végre. Hagynák leívni a halakat, nem egyszerre pár hónap alatt a folyó egész hosszában minden holtágat, zsilipet, töltést, medret szétszedni! Amíg ez a hozzáállás a Hatóságok részéről, addig nagyon kevés az esélye, hogy élhető kis vízfolyásaink legyenek, tele halakkal és más élőlénnyel. Egy példa, gyerekkoromban a falu közepén folydogáló csatornában tavasszal Tarajos Gőték ezrei voltak láthatók, ez 25 éve volt.... most a fiamnak nem tudok mutatni egyet sem.. kipusztultak a környékről.... Remélem az unokám azért még látni fog majd néhány domolykót a helyi vizekben.
Üdv: Nátz Ervin.