Ezt nem lehet megunni, annyira magával ragadott a módszer, hogy a pergetés már lassan a feledés homályába vész.... Persze legyezni nem lehet mindenhol, ezt már a tapasztalat mondatja velem. Kell hozzá a megfelelő víz. Én megtaláltam és egyre nagyobb halakkal ajándékoz meg.
Úgy megdolgoztatta az 5-ös botomat, majdnem karikába hajlott, a fárasztás élménye legyező bottal sokkal intenzívebb, mint egy ultra-light pergető bottal. Persze ehhez a megfelelő hal kell, és most a patak megajándékozott eggyel. Majdnem negyven... nehéz, súlyos, és vaskos, harci sebekkel teli mohos hátú kívánta meg az Ant típusú félszáraz legyemet.
Visszaengedéskor a kristálytiszta vízben, minden apró mozdulatát láttam, mint valami kecses repülőgép, úgy egyensúlyozott az úszóival, lassan szinte lopakodva távolodott el tőlem, hogy aztán egy éles villanással, kilőjön a nádba.
Jöttek még mások is, sok éhes domolykó, fröcskölve kapták el a felkínált legyet. Ez az amiről a télen álmodoztam, a neten lógva, blogokat nézegetve, a Youtube-on " chub fly fishing" filmeket keresve és nézve. Most az álom már valóság, saját legyekkel, saját dobótechnikával ( A fene se tudja, hogy mennyire jó....) Domolykókra legyezek eredményesen. Érdemes álmodni :)
Grat! Szép halak. Ügyes vagy.
VálaszTörlésSokat tanultam a legyes blogokról, köztük a tiédről is :)
TörlésTényleg szépek! Elindultál a lejtőn rendesen! :)
VálaszTörlésHova vezet ez a legyezés ;) a végén még legurulok a gödörbe :-D
Törlés